Róla sem könnyű írnom, de nem azért, mert valaha is tett volna olyat, ami anyaként nehezen kezelhetőnek tűnt volna, bááár...
Ő volt az egyetlen gyerekem aki két évesen (az átlagosan fejlődő gyerkőcnél bekövetkező dackorszak közepén) hasra vágta magát és 10 percet hisztizett a tescoban, mert nem tudta elmondani, mit szeretne.... - kb egy méterre megálltam tőle, és kivártam, amíg abbahagyja. Nem siettem sehova, és szerencsére soha többet nem ismétlődött meg a jelenet. (Hasonló eset egy volt, a lányzó szeretett volna mindenképpen maradni a játszóházban, amikor nekem már nem volt időm erre, és őt felkaptam és kicipeltem a pláza előtti padon nyugodott meg annyira, hogy fel tudjam rá adni az anorákot - tél volt -, és a csizmát).
A második 3 és fél éves volt, amikor először ki akart szállni a kocsiból, hogy hazafusson - először csak 300 méterre a háztól. Később ezt odáig fokozta, hogy hétévesen hét és fél kilométert futott hazáig az óvodától... - kocsival mentem mögötte, amikor megérkeztünk egy cseppnyi fáradtság sem látszott rajta. Azóta is szeret futni, bár a kamaszkor elejétől tartó növekedés némileg megviseli az ízületeit, és mostanában hanyagolja a futást, mert fáj a térde - gondolom, jól teszi, hogy hallgat magára, elég erős tudatossággal kezeli a testét régóta. Majd visszaszokik a futásra, ha újra saját bőrében lesz a testében, és nem poliphosszúságú végtagokkal rendelkezik majd. :)
 |
| Ki tudja, mi legyen az életcélom? :) |
A második tehát egy könnyen kezelhető barátságos gyerkőc, aki csak eltűri, hogy tesztelgetem, de nem szereti, illetve inkább unja. Nagyon gyorsan ráérez emberekre, elég hamar átlátja, hogy hogyan működnek, mik a mozgató rugóik. Talán ezért is unja a teszteket, hiszen neki nincs szüksége tesztekre az önismerethez és mások megismeréséhez - nincs rendszerezni akaró agya, mert ösztönösen átlátja az egészet. :)
Amellett, hogy gyorsan átlátja mások motivációs rugóit, nagyon elfogadó mindenkivel szemben, igazi kis Buddha jellem. :)
Már két éve szereti a filozófiai olvasmányokat, ezt adtam először a kezébe, és ő volt az, akinek megengedtem, hogy a tabletjén filmeket nézzen, mert azt vettem észre, hogy többször megnéz egy filmet, elemzi a jeleneteket, és nem csak azért nézi, hogy ne unatkozzon. Tekintve, hogy 16 éve nincs tévénk, reméltem, hogy nem lesznek rágógumiszerűen tévézők- És most kiderült, hogy értékes filmeket néz meg többször (pl.: Felhőatlasz), és nem filmfogyasztó lett belőle, hanem filmelemző, valóban tanul egyes jelenetek újranézésekor.
Mostanában rajta érezni leginkább a tiniséggel járó bizonytalanságot, illetve inkább magát a biztonságot adó kapaszkodók keresését, de ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy szeretné, ha rátalálna arra, mi az életcélja lehetne. Gondolom sokan egyetértünk abban, hogy ez még felnőttként sem könnyű feladat. :)
 |
| Superman-ek, Hercegnők és Micimackó mellett ő répa akart lenni. |
A gyors lényeglátásából adódóan nagyon klassz, kissé cinikus humora van, de a mindennapokban annyira pozitív emberke, hogy még nem sikerült senkit megbántania ezzel, sokkal szórakoztatóbb, mint amennyire sértő lehetne. A számomra különlegesnek tűnő kreatív szemléletmódja sok mindent segít észrevenni a mindennapok abszurditásából. Nemrég az autópálya mellett meglátott egy legelésző tehéncsordát, mögöttük egy nagy reklámtáblával, amin egy felvágottat reklámoztak egészséges mivoltára felhívó szöveggel.
"Ja, nagyon egészséges..., szegény tehenek!" :)
Szerinte az emberek és a világ úgy jó, ahogy vannak, hiszen, ha kevésbé lennének sokszínűek, akkor könnyeben megismerhetnénk, és ettől jóval unalmasabbnak is tűnne minden.
Talán az elmúlt öt posztomból lehet érteni, miért szeretek a gyerekeimmel lenni. Miért tartom mindegyiküket egy-egy valóságos csodának.
Hogy elfogult vagyok?
Igen. Azt gondolom, anyaként ez is a dolgom, egy életre feltölteni őket önbizalommal, lendülettel, hogy elegendő tartalékuk legyen, akkor is, ha már nem lesznek velem.
Legalább ennyit megtehetek, ha már főzniük nekik kell, ha nem akarnak éhen halni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése