Az embernek természetesen arra van ideje, amire szán. Legalábbis én így gondolom, de. De ha úgy érzem, soha nincs elég időm arra, hogy blogot írjak, akkor rövidebb blogbejegyzéseket kellene írnom, hátha úgy szánnék rá időt. Mert téma mindig akad...:)
Ma: újabb casting, szerintem jó voltam. :)) Majd kiderül a jövő héten, most nem bízom el magam, mert rájöttem, hogy ugyanabba a hibába esem állásoknál, mint a pasiknál. Vagyis: teljesen átlagos, hétköznapi érdeklődésre azt hiszem, hogy csak nekem szól, és ha nem lennék ilyen fantasztikus egyéniség/szimpatikus/akire vágynak, akkor nem tapasztalnám ezt a figyelmet. Pedig de. Mert ez a dolguk. A pasiknak is. A castingot tartóknak is. Hogy érdeklődjenek, figyeljenek. Mert így tudnak választani. Tök egyszerű. :) Hogy hogy eddig ez nem volt világos???
Téma kettő: 80 körüli bácsi modern, szakadt - láthatóan új - farmerban. Elgondolkodtatott...honnan szerezte? ki adta rá?
Téma három: miért nehéz nekem eldönteni bizonyos dolgokról, hogy kellenek-e? Hiszek abban, hogy az ember azt kapja, amiről el tudja képzelni, hogy az övé lehet...még dolgozom azon, hogy amire vágyom, arra érdemesnek is tartsam magam, és az sem árt, ha kiírtom magamból az előítéleteket/általánosításokat ("Nincsenek normális pasik." "Senki sem tökéletes." "Pénzzel nehezebb gyereket nevelni." "Ha valakinek pénze van, annak biztos számomra elfogadhatatlan értékrendje van.")
Téma négy: Ha tudom, hogy gonoszkodásnak is beillik, amit teszek, de a háttér információk tudomásomra-jutása nélkül is így cselekednék/ ez a legjobb nekem, akkor most gonosz vagyok vagy sem? Kicsit kifejtve: elhallgatott információ, számomra észrevehető, de nem nyílt manipuláció velem szemben. Én: véletlenül megtudott infó arról, hogy miért is akarnak befolyásolni. Reakcióm: keresek másik megoldást, de nem találok, és a helyzet nem nekem lesz kellemetlen, hanem leginkább annak, aki okozta (kummogott=nem volt egyenes), meg egy kicsit még valakinek, aki viszont nem érdekel.
Gondolom, lehettem volna én is őszintébb, és elmondhattam volna, hogy tudok a háttérről, és lehetnék megértő és jófej =>; megint háttérbe szoríthatnám a saját igényeimet, mert ha nem, akkor meg micsoda szívtelen dög vagyok. Amúgy meg: lehet, hogy tök jó lesz így. :)
