A gyerekek rugalmasak és megbocsájtóak, soha nem éreztették velem, hogy hibát követnék el..., mégis úgy éreztem, hogy ennél többre vagyok képes, többet akarok adni nekik életszeretetből, életigenlésből.
Ekkor egy bevásárlás alkalmával megakadt a szemem egy könyvön (egy főleg élelmiszereket árusító boltban voltunk, ahol nem volt jellemző, hogy leálltam volna könyveket nézegetni).
A könyv Csíkszentmihályi Mihály A fejlődés útjai című könyve volt, ami a Flow folytatása volt a pszichológus professzortól. A flow-t már 7-8 évvel előtte olvastam, és tetszett is, de a törpéim még annyira kicsik voltak, hogy mellettünk nem jutott sok időm arra, hogy bármi mással komolyabban foglalkozzam.
Akkor ott az üzletben beleolvastam a könyvbe, és beleszerettem. Első látásra. Irtózatosan sokba került ahhoz képest, amennyi pénzem volt akkoriban, de éreztem, hogy muszáj megvennem. Arra gondoltam, ez lesz a karácsonyi ajándékom saját magamnak - így enyhítve a lelkifurdalást, amit a könyv ára és az a tény okozott, hogy magamra költöm, ahelyett, hogy a gyerekeimnek vennék valamit belőle.
Megvettem, hazavittem, és ekkor kezdődött az életem azon része, amikor tudatosan elkezdtem azon dolgozni, hogy hogyan és mit kell tennem azért, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb legyek. Azt gondoltam, rajtam múlik, hogy a gyerekek egy harmonikus és szeretetteli, érzelmi biztonságot adó családban nőnek-e fel, vagy feszültséggel terhes légkörben, állandóan veszekedő anyával.
Ők szerettek volna úgy is és meg is bocsájtottak volna.
Én nem tudtam volna együtt élni magammal, ha nem teszek meg mindent, ami tőlem telik.
Értük.
Elkezdtem falni a pozitív pszichológiával foglalkozó könyveket - főként Csíkszentmihályit és Seligmant, de sok más pszichológustól is olvastam ebben a témában. Az évek folyamán nagyon sok ted.com-os előadást néztem meg, nagyon sok cikket olvastam el, gyakorlatilag minden nap hozzátettem valamit addigi tudásomhoz.
Nemsokára szerencsémre alkalmam adódott a flow élmények és a gyermeknevelés kapcsolatáról előadást tartani szülőknek, nem sokkal utána pedig már tematikus előadásokat tartottam kevéske, de nagyon érdeklődő embernek a falu könyvtárában.
Élveztem, hogy átadhatom másnak is, amit megtanultam - bár így visszagondolva az előadásaim nagyon tömények és ezáltal nehezen befogadhatóak voltak. Ábrákat készítettem, hogy érthetőbbé, átláthatóbbá tegyem a pozitív pszichológia kutatási eredményeit, elméleteit - és színesebbé, könnyebben feldolgozhatóbbá váljon az előadásom. (meg azért, mert nagyon szeretek ábrákat készíteni. :) )
Az előadásaim közben beleakadtam Seligman Az optimista gyermek című könyvébe, ami egy 1996-os Pennsylvániában végzett programot ír le, ami kistinédzserek mentális védelmét szolgálta a depresszióval szemben. Tulajdonképpen a pesszimista gondolkodás optimistává változtatása volt a program célja. Akkora szerencsém volt, hogy az iskola támogatásával lehetőségem lett egy teljes 3 hónapos tréning megtartására. :)
Nagyon szerettem, a gyerekek nagyon nyitottak voltak, nagyon szívesen közreműködtek végig a foglalkozások alatt. Rengeteget tanultam, és nagyon jól éreztem magam. Egy teszttel mértem le a program hatását - és bár Seligman is bizonyította, hogy a program még 5 év múlva is érezhető hatással bír - azért engem meglepett, hogy a gondolkodásmód tesztelésénél a foglalkozásomon résztvevőknél is kimutatható volt a javulás.
Ekkor történt egy váltás az életemben, és kicsit háttérbe szorult a pozitív pszichológia, ám nem szakadtam el teljesen, mert az elmúlt évben is rengeteget beszélgettem emberekkel - életről, boldogságról, problémákról, gondolkodásmódról.
És bár az életem érezhetően pozitívabb és könnyebb lett a tanult dolgoktól, de éreztem, hogy valami hiányzik. Adni szeretnék, minél több embernek, minél egyszerűbb úton.
Éreztem, hogy a hétköznapjainkon kell változtatni, hiszen én is azt tettem. Minden egyes napon vagy olvastam, vagy hallgattam, vagy néztem valamit a pozitív pszichológiával kapcsolatban. Egy idő után blogolni kezdtem az előadásaimról, és megpróbáltam mindent átültetni a mindennapjaimba, amit csak lehet, minél egyszerűbb módon.
Szeretek írni, szeretem a pozitív pszichológiát, szeretem az olyan tárgyakat, amikre, ha ránézek vidám leszek és még praktikusak is.
Így született meg a naptár ötlete, hiszen digitalizált világunk ellenére, szinte minden háztartásban megtalálható egy olyan naptár, amibe a teendőket írjuk fel. Már csak össze kellett kötni egyszerű, de hatásos feladatokkal, amiktől pozitívabbak, optimistábbak lesznek az emberek.
A témaköröket nem volt nehéz megtalálnom... :)
...és most befejezem a blogbejegyzésemet, mert arról már egy következő írásom fog szólni, hogy hogyan építettem fel a témaköröket a naptárhoz, és hogy milyen módon hatnak a gyakorlatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése