Miért éri meg anyának lenni? - IV.

Legyen négy. A lány. :)

Hogy miért jó az ő anyukájának lenni?
A lelke. Gyönyörű és gyengéd, és érzékeny.

Tőle tanulom a nőiességet, a lágyságot.

Kedves és szép 

- néha méla arcot vág, 

de csak még inkább szerethető ettől.

Azt mondja, hetente legalább egyszer ki kell sírnia magát - mindegy miért, lehet egy elveszett kiskutya egy filmben,

vagy egy beteg bogár - különben kiegyensúlyozatlan lesz és hisztis.

Öt éves volt, amikor kitalálta, hogy ő balettozni akar. Elmentem egy művészi torna képzésre, hogy felfrissítsem ritmikus gimnasztikás, művészi tornás ismereteimet, hogy át tudjam adni neki, mivel akkor éppen jó ideje csak kickbox edzéseket tartottam. Nem tudom, honnan jutott eszébe, de a balett szerelem még mindig tart, úgyhogy idén felvételizik a balettintézetbe. Majd kiderül, hogy felveszik-e, de az biztos, hogy a tánchoz, mozgáshoz van benne tehetség, mert olyasmit is tud, amit nem tanítottam neki - tekintve, hogy nem vagyok elég képzett művészi torna oktató, inkább arra vigyáztam a foglalkozásokon, hogy rosszul ne tanítsak semmit, a táncot pedig megszeressék a hozzám járók. Érzelmeket fejez ki tánccal, nagyon kifejezően tud mozogni - kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle, alig várom, hogy színpadon lássam. Ő választotta, nem könnyű egy táncos élete, de el sem tudom képzelni, hogy nem mozogjon, hiszen tanulás, beszélgetés közben sem marad meg a fenekén, mindig mozognia kell. Főleg, ha zene is szól - leginkább klasszikus.

itt még oviban tündérként

Végtelenül kedves, jólelkű, ugyanakkor azt látom, hogy egyre inkább megtanul arra is figyelni, hogy töltődjön is.
A fiúk néha határozatlanságnak könyvelik el az alkalmazkodó képességét, néha gyengeségnek titulálják azt, hogy nem fontos neki, hogy nyerjen egy konfliktusban, pedig csak a nyugalmat és a békességet tartja fontosabbnak annál, minthogy igaza legyen és ezt mások is elismerjék.

Nem féltem, mert a lágy lelkéhez kapott egy olyan fizikumot, ami ellenálló és strapabíró - mivel kénytelen volt megtanulni fára mászni és kardozni, ha nem akart egyedül játszani - márpedig neki a társas érintkezések fontosabbak annál, hogy ő mit szeret legjobban csinálni. Nem látom úgy, hogy háttérbe szorítaná az igényeit, éppen csak jobban érzi magát társaságban, mintha egyedül azt csinálhatja amit akar.

Imád beszélni, csevegni - legnagyobb baja, ha elfogynak a témái. :)
Tőle tudtam meg, hogy mi történik az óvodában, mert a fiúk szerint semmi. Ő órákig tud beszélni, és nem a történéseket mondja el, hanem a többiek viselkedését, érzéseit..., apró, szinte észrevehetetlen dolgokat, amiket csak egy empatikus csajszi lát meg. :)

Szeretek a közelében lenni, mert melegséget sugároz és szeretetet. :)