2014. június 18., szerda

40 meg tanévvége

   Gondolom illet volna írnom valami összefoglalás félét a saját szülinapomra is, de megmondom őszintén; napról napra jobban érzem magam - nyilván nem attól, hogy múlnak az évek, hanem attól függetlenül. Örülök a negyvennek, mert már nem mindenki tud lerázni azzal, hogy fiatal vagyok én még ahhoz, hogy véleményem legyen... :)  A 80 igazi megváltás lesz, addigra valószínűleg a nagy többség már elhiszi, hogy eleget éltem ahhoz, hogy más is tanulhasson a tapasztalataimból - bár lehet, hogy addigra meg már szenilis bolond vénasszonyként fognak definiálni (remélhetőleg illendőségből csak a hátam mögött :) )


   Jól vagyok, az iskola véget ért. Számunkra eddig megszokott formájában csak a legnagyobbnak folytatódik majd szeptembertől, a többiekkel megpróbáljuk milyen itthon tanulni. Régóta gondolkodom ezen, tulajdonképpen már 8 évvel ezelőtt is felmerült bennünk, de eddig nem éreztem magamban elég energiát ahhoz, hogy én itthon tanítsam a gyermekeimet. Sokat segített a döntésben, hogy D majdnem egy éve itthon tanul az iskolai rosszullétei miatt - ezzel kapcsolatban jó sok hibát követtem el, nem vettem elég komolyan ennek a felelősségét, de szerencsére semmi helyrehozhatatlan nem történt. Nem foglalkoztam vele eleget, túlságosan rábíztam a tanulást, és ettől az évvégi vizsgái nehezebben mentek, mint kellett volna - de az, hogy rábíztam, hogy mennyit és mit tanul, mivel foglalkozik, az azt is eredményezte, hogy sokat rajzolt, sokat korongozott és sokat beszélgettünk, azokról a filozófiai könyvekről, amiket olvasott. Összességében azt mondta, hogy sokkal többet tanult ez alatt az egy év alatt, mint előtte.
   Amiért a többieket is itthon szeretném tanítani az az, hogy amikor viszont leültem vele tanulni - többek között nyelvtant - akkor a 3 kisebb gyerkőcöm is hívás nélkül odajött és figyelt egy órán keresztül..., nagyon jól éreztem magam, feldobott és energetizált az élmény. Egyébként nem tudom még annyira a nyelvtan anyagot, mint elvárnám magamtól (ezért is voltak eddig félelmeim az itthon-tanítással kapcsolatban), de érdekel a nyelv felépítése és azt már értem, hogy a magyar nyelvtan ismerete nélkül nehéz nyelvet tanulni, ha nem az adott nyelvi környezetben él az ember.
Szóval jó, ha az ember azt érzi, hogy adni tud a gyerekeinek az eddigitől eltérő témában is. A célom a tanításukkal kapcsolatban az, hogy ne legyen kiölve belőlük az, hogy a tanulás élmény, a tanulás jó dolog. Engem inspirál, ha kreatívnak kell lennem ahhoz, hogy úgy tanítsam, hogy ne unatkozzanak.  Szeretném, hogy a természetes érdeklődésük mentén haladjunk, egy általam valamennyire irányított vonalon - amit számomra is meghatároz a nemzeti alaptanterv. Én itthon tudom annyira rugalmasan kezelni, hogy elbújtatom a muszájokat az érdekességek közé. Azt hiszem, ez feladat. Nem is kicsi, de annyira nekem való, hogy már most várom a szeptembert - lehet, hogy a gyerkőceimnek előbb kezdődik a tanév, mert a várakozás nem az erősségem. :)

   Van aki ezt a döntést bátor dolognak tartja, én azt érzem, hogy nem tudnám máshogy csinálni most. Az iskola úgyis sok életerőt kiszív belőlem, ha nem nekem kell járnom, hanem a gyerekeimnek. Eddig bírtam kitartani, szerintem egész sok az a 8 év. :) Most nem mennék ebbe jobban bele, a lényeg, hogy jobban fogom magam érezni, kiegyensúlyozottabb leszek és kongruens tudok maradni a tanulással kapcsolatban ha itthon tanulnak, és ezt már most is - a döntés meghozatala óta - érzem.
B jó helyen van, szereti az iskoláját, neki való, de a többieknek ilyen-olyan okokból azt gondolom, jobb lesz itthon. Sz nem bír megülni a fenekén már egy-két óra egyhelyben elfárasztja, ő mozogni szeret - kinetikus típusú tanulónak hívják, a jelenlegi iskolák nem tudnak vele mit kezdeni, persze előbb-utóbb betörne..., de nem akarom, hogy betörjön, hiszen már most látszik, hogy a mozgás szerves része lesz az életének, munkájának is. K unatkozik, mert gyorsan megérti a dolgokat ebből viszont ez lett:
- Mit tanultál az iskolában négy év alatt?
- Megtanultam úgy tenni, mintha figyelnék, megtanultam nyitott szemmel aludni...
Az iskolában ezt úgy értékelik, hogy hármas a szorgalma (évvégi tanulmányi átlaga: 4,6) - hozzátenném: több mint egy éve figyelmeztetés nélkül ellátja az állatait, eteti, takarítja, ha szólok bármiben segít...nem látom, hogy bármi probléma lenne a szorgalmával...
V a jelenlegi állás szerint nem fogja tudni, milyen iskolába járni, de nem érzem, hogy ezt sajnálnom kellene - a kölyköt imádom (pont mint a többit, de azért ő a legkisebb is :) ).

Úgy érzem jó nagy kihívás elé nézünk, de egy cseppnyi kétely sincs bennem azzal kapcsolatban, hogy jó döntés-e, és hogy menni fog-e nekünk együtt.

Mindenről írni fogok, vagy itt a blogon, vagy egy másik felületen - még nem tudom pontosan, bár terveim vannak már.

2014. június 8., vasárnap

Születésnapodra

   Gondolkodtam, miért szeretlek, mit adsz nekem, miért jó nekem, hogy ismerlek.
Persze, elemzek, hiszen ismersz... :)

   ...mert sok mindenben hasonlóak vagyunk
   ...mert sok mindenben különbözünk
   ...mert sok mindenről ugyanaz a véleményünk, sok mindenről meg nem
   ...mert okos vagy, mert érzel, mert tudatos vagy, mert jó vagy, mert nyitott vagy, mert toleráns vagy
   ...mert szereted a szabályokat és szereted megszegni is, ha nincs értelmük
   ...mert régóta életem része vagy, mert nem vagy unalmas
   ...mert nem változtál, de sokat tanultál
   ...mert egyszerűbben látod a dolgokat, néha meg bonyolultabban, mint én

Mert ha egyedül érzem magam, akkor átölelsz, mint egy édesanya, mert ha kicsi vagy és szomorú, átölelsz, mintha a lányom lennél, mert sokszor jó tanácsokat adsz, mint egy bölcs nővér, sokszor tanácsot kérsz, mint egy engem csodáló hugica, mert sokszor tanítasz valamit, úgy, hogy meg is értsem, mert sokszor érezhetem magam úgy, mintha tanulnál tőlem...

Nem tudom, hogy hiszek-e benne, de:
Mintha annyi életen át, annyiféle kapcsolat lett volna köztünk már...
Mintha annyi minden összekötne...
Mintha sok mindent megéltünk volna már együtt...

Mintha azért találkoztunk volna, hogy sokféleképpen segítsük egymást ebben az életben.

Hálás vagyok, hogy találkoztunk, hálás vagyok, hogy vagy nekem!