Tegnap éjjel bombasztikus gondolataim voltak, de sajnos mára semmi nem maradt belőlük. Úgyhogy most csak úgy írok. :)
A hasonlóan gondolkodó emberekkel szeretek együtt lenni, de gondolataim a másmilyenektől lesznek. Ezért szeretem, ha valaki más. Máshogy érez, máshogy cselekszik, más logika szerint él. Érdekelni kezdenek, de mivel mások vagyunk, nem értjük meg egymást, nem közeledünk...Ettől még többet gondolkodom. Mit tehetnék, hogy megnyíljon, hogy megtudjam a titkait...vagy nem is kell, elég ha gondolatokat ébreszt.
Megérkeztek a tegnap éjjeli zseniális gondolataim. :) Ki is fog derülni, hogy nem is annyira zseniálisak. :))
Vasárnap óta megint nem sok dolgom volt, előtte 1 hétig pihentem, gyerekeim apukája jóvoltából (ex-sohanemvolt-anyósomék is besegítettek) egy hétig lehettem a tanyán, ebből 3 napig teljesen egyedül. Nagyon élveztem. Nem igazán tudom megsaccolni, mennyi idő után érezném, hogy most már embert akarok látni. Ezt némileg lelkifurdalással élem meg - mármint a pihit, a többi anyukával szemben, akiknek nem jut ennyi idejük pihizni gyerek nélkül, mert ugye, nem evvel a héttel kezdődött, hanem kb a kórházzal, ami lassan egy hónapja volt. (Anyunak köszönhetően, amikor kijöttem, akkor sem kellett sokmindent csinálnom, mondjuk annyira fáradékony voltam, hogy nem is igen tudtam volna.)
Oda jutottam a gondolataimmal, hogy ennek a nagy pihinek többféle magyarázata is lehet:
a, az előtte lévő két hónap miatt egyszerűen megérdemeltem
b, vihar előtti csenddel próbálkozik a sors
c, a kettő együtt.
Nagy valószínűséggel a c verzió az igaz, mert az élet hullámzik...kinek, hogy, milyen amplitúdóval.
(Ez már a zseniális rész kezdete! :))
Néha azt gondolom, hogy jobb lenne, kicsit kisebb kilengésekkel élni az életet, de ha éppen úgy folyik az életem, akkor hiányzik a nagyobb energia/érzés. Arról nem is beszélve, hogy a nagy amplitúdón belül lehetnek kisebb, nagyobb hullámok is, akár váltakozva. (tegnap éjjel jópofa grafikonokat is láttam, de sajnos nem tudom, hogy kellene idevarázsolnom azokat is, így csak írok, és reménykedem, hogy lehet érteni rajz nélkül is.)
Már régóta azt gondolom, hogy hullámzás az élet, és ez a hullámzás adja az energiát végestelen végig, amíg csak élünk..., vagy esetleg azután is. Kell menni lefelé, hogy legyen energia a felfelé úthoz is. Nekem tetszene, ha mindez egy felfelé tartó spirál lenne, de ezt már elképzelni is nehéz, nemhogy lerajzolni.
Kb idáig tart zsenialitásom, a többit mindenki gondolja tovább, végig, magára vonatkoztatva. :)
Amúgy pedig: jól vagyok, a gyerkőcökkel leköltöztünk a tanyára. Az egyedül töltött napok alatt sikerült rendet raknom valamennyire. (Apuka exnő elcuccolt, nem kicsi felfordulást hagyva maga után.) Minden rendben, csak mintha kicsit kevés lenne már a nyárból.
