Facebook nemzedék...

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan olvastam a napokban egy cikket, ami elgondolkodtatott. Változik a gondolkodásmódunk a digitális kultúra fejlődésétől, "digitális bennszülöttjeink" vannak... Az írásbeliség kialakulásánál is féltek az elbutulástól - a hosszútávú memóriánk teljesítménye csökkent is, hiszen nem kell annyi mindent megjegyeznünk, mint akkoriban, amikor még nem írtak le semmit. Talán pontosodott is a történések rögzítése, nem torzult (hacsak nem direkt torzították el) a családok, népek története, meg annyi minden más. Ha megpróbálom tárgyilagosan szemlélni a folyamatot, akkor láthatóan tényleg csak más lesz a világ, nem feltétlenül rosszabb. :) De be kell, hogy valljam, egy kicsit konzervatív a gondolkodásom ehhez, így azt hiszem, hogy szülőként a gyerekeimnél az a dolgom, hogy a folyamat átmenetét minél jobban elhúzzam, lassítsam. Nem tudnám elfogadni, hogy az ő agyukat már most másképp kell használni, de lehet, hogy evvel pont visszatartom őket a fejlődéstől. Ha belegondolok 60 évvel ezelőtt még a 20-as teljes szorzótáblát kellett megtanulni, nekünk már csak a 10-est, még pár év, és már nem is kell megtanulni, csak azoknak, akik matematikával foglalkoznak. Végül is hol kell a matematika? Mindenki rávágja, hogy a vásárláshoz kell...gondoljuk át: ma már általában sokkal több dolgot veszünk, mint amennyinek az árát még számolgatnánk..., ki nem fizetett még többet, mint kellett volna egy-egy nagyobb bevásárlásnál? Erre nagyrészt utólag jövünk rá, nem ott a boltban, fejszámolóművészként. Lehet, hogy erre tart a világ...mindennek a megszerzése, befogadása sokkal több energiánkat köti le, mint a birtokolt tudás, vagy tárgyak rendszerezése, feldolgozása. Számomra elég gázul hangzik, de csak azért, mert túl gyors a változás, és látjuk, hogy mi megy végbe, tenni ellene azonban nem tudunk...Illetve, talán annyit, amit említettem: a saját gyerekeimnél lassítom avval, hogy olvasásra buzdítom, gondolkodásra késztetem beszélgetésekkel, s talán maradi értékrendemmel sem ártok neki...majd kiderül - leírom, ha már szidnak! :)

Maci vs. Nintendo - mivel játsszon a gyerek?

Szerintem két dolog fontos, amikor az a kérdés felmerül, hogy mivel játsszon a gyerek. Az egyik, hogy ahhoz, hogy rábízhassuk a döntést az kell, hogy minél több dolgot ismerjen, amivel le tudja kötni magát - hiszen nincs választási szabadság, ha nincs miből választani. Ezért nem értek egyet, a "gyerek tudja, mi jó neki" szülői hozzáállással, ha ez a hozzáállás avval párosul, hogy a példa is a gép elé vezeti, és mást meg nem mutat a gyereknek a szülő, mert az "energia-igényesebb", pl. kirándulni menni, vagy odaülni mellé építeni valamit. A másik, hogy a szülő által károsnak gondolt dolgot szabályozni kell, különben részben kényelemből, részben megalkuvásból elszaladhat a ló a gyerkőccel, mi meg hagyjuk - ilyen esetben csak véget nem érő vitákat kezdhetünk újra és újra, ha mégis megpróbálunk eredeti elveink szerint hatni a gyerkőcre.
Én, szerintem szerencsés helyzetben vagyok, mert a gyerekeim vidéken, tanyán nőttek fel, így a szabad levegőn való játékot megszokták - szerintem ez kisgyerekeknél nagyon fontos, mert a mozgás, a természetben való játék adja a legnagyobb szabadságot. Egy fára felrakott hinta, vagy akár csak egy vastag kötél is nagyon jó szórakozás lehet, éppúgy mint egy gyermek kerékpár vagy egy gyermek motor. Kint a szabadban lehet leginkább megengedni neki, hogy azt csináljon, amit szeretne, és - ez már tapasztalat - ezért a szabadságért cserébe - egy könnyebben kezelhető gyerkőcöt "kapunk" a nap további részére. :)
A benti játékoknál szerintem kisebb gyerekeknél ugyancsak a mozgásos, ügyességi játékok játsszanak vezető szerepet. Leücsörgős időszakokban nálunk nagyon bevált a lego és a duplo. Leginkább azok a fajták, amiből bármit építhet, saját fantáziájából építkezve. A fiaim leginkább repülőt, űrhajót és az egyik gyerkőc egyiptom-mániájának köszönhetően; piramist szoktak építeni, a lányom pedig épületeket, házat szeret összerakni. Nagy favoritok még a fajátékok, főként az fa építőjátékok, és nem tudnám kihagyni a mágneses építőket sem (ezek az én kedvenceim is, mert általuk egy kicsit a fizikával is ismerkednek.) Reklámot nem akarok csapni egyik gyártónak sem, de 5 gyerekkel már nem kevés tapasztalatom van arról, hogy mit érdemes megvenni és mit nem. A jó minőségű játékokat, akár újat veszünk akár használtat, érdemes megnézni a teszveszen, hiszen ezeket 1-2 gyerek nem tudja tönkretenni, nagyon sokáig használhatóak.
Végül áttérve a számítógépes játékokra, én egy bizonyos kor alatt egyáltalán nem ajánlanám, de ez a legtöbb családban nem megoldható, hiszen példával tanulnak a gyerekek, és ma már vagy a szülők, vagy a nagyobb testvérek biztosan használják a számítógépet minden családban. A pici gyermek is látja, hogy az élet részét képezi a számítógép - ettől aztán a természetes kíváncsisága hajtja is felé. Az én véleményem az, hogy a gép előtt töltött idő ne menjen más, szerintem gyermekkorban hasznosabb tevékenységek, elfoglaltságok rovására. Ebből kiindulva nálunk az a rendszer, hogy a három iskolás gyerkőcöm felváltva játszhat reggel - ha magától felébred (ehhez időben le kell feküdnie! :) ), egy-egy reggel fél órát játszhatnak. Ez nekem többféle szempontból is bevált; nem kell könyörögnöm a felkelésért, felöltözésért (természetesen csak felöltözve, megmosakodva ülhet a gép elé), nincs ráadás idő, mert tudja, hogy indulnia kell iskolába, hiába is kezdene nekem könyörögni :). Nekem van időm megcsinálni a reggelit, kakaót, nem avval kell foglalkoznom, hogy rendben menjen a felkelés. Egymást nézhetik, sőt ketten is játszhatnak, ebből az alakult ki, hogy hét óra után kicsivel 3-4 gyerekem már felkelt, megmosakodott és felöltözött. :) Ha sokáig vannak fent valamiért előző este, vagy észreveszem, hogy fáradt már valamelyik, akkor szoktam áttenni hétvégére a reggeli alkalmat - megjegyzem, aznap nehezebb a reggeli procedúrát végigvinni, mert hiányzik a motiváció a megfelelő tempóhoz. :) A délutánok így megmaradnak a tanulásnak, olvasásnak, edzéseknek. A nagyobbak ilyenkor szoktak társasjátékozni, vagy egy- vagy többszemélyes logikai játékokkal játszani, amiket én nagyon szeretek, ettől ők is szívesen játszanak velük. Van jónéhány fajta, amit akár gépen is lehetne játszani (pl. Rush Hour), de szerintem segít a térbeli látás fejlesztésében, ha nem csak a billentyűket kell nyomkodni. :)
Láthatóan nem vagyok a számítógépes játékok híve, de elismerem, hogy nem lehet kihagyni a gyerekek életéből sem, mert hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Meg kell tanulnia kezelni a számítógépet, el kell, hogy igazodjon a gépen is, a neten is, de a mértéktartás fontos szerintem, mert a mozgásfejlődés, a mozgásszeretet, a társas kapcsolatokban való jártasság felnőtt korban nem fejleszthető abban a tempóban, mint gyermekkorban.
Nagyon sokat tudnék még írni erről és kapcsolódó témákról, de majd egy következő bejegyzésemben folytatom. :)




Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!