Jóóó... :)

Csodaklassz szombatom volt, kirándultam (másztunk egy kis hegyet), úsztam, aztán még egy pohár sör is belefért... :) Nagyon jó idő volt, csupa olyan dolog, amit szeretek csinálni. A társaság is jó volt (kaszkadőr edzésre kezdtem járni, és velük voltam. - Fiatalok, helyesek, csinosak, kedvesek. :) )

Ééés...
Vágy van...igazából nem is a pasi a lényeg, hanem , hogy mit kezdek evvel az érzéssel. Szeretek érezni, de nem vagyok oda a bizonytalanságért, amit az egymás felé indulást jellemzi. Szeretem, ha viszonylag gyorsan kiderülnek a dolgok...leginkább az, hogy mi valós abból, amit érzek. :))
24 éves korom óta egyetlen szabály van, amit szeretek betartani pasikkal kapcsolatban - tulajdonképpen minden másra is igaz lehet - , "Állj ellen, amíg ellen tudsz állni!" Nem arra gondolok, hogy ellenállni valakinek, hanem, hogy ellenállni a bennem felbukkanó/feltörő vágynak. Az utóbbi időben szerencsém is volt; olyan pasikkal hozott össze a sors, akik ellenálltak helyettem. :D Hiszek a szinkronitásban, azaz nem hiszem, hogy igazi lehet egy olyan érzés, akár vágy, ami csak az egyik emberben éled fel. Persze, ettől még lehet érezni, "nem valódi" érzéseket is, csak tudni kell, hogy hol a helyük - szerintem: amíg jót hoznak az életembe: maradhatnak.
Szeretek érezni - pedig alapvetően nem vagyok egy túl érzelmes típus -, de energiát adnak az élethez...akár az úgynevezett negatív érzelmek is. Pl.: Mindig van valaki az életemben, akit "utálok" - általában messziről, mert a túl gyakori találkozás nem tesz jót a negatív érzelmeimnek, akkor már ártani kezdenek - nekem, belül - és teszek érte, hogy ne rontsák el a napjaimat, az életet. Tehát: mindig van valaki, akit messziről szidhatok, kiélhetem a negatív érzelmeimet rajta keresztül, úgy, hogy nem ártok senkinek. Alapvetően azt gondolom, hogy az ember saját magának árt a negatív érzésekkel, és nem a másiknak, de az ilyen "messziről" esetben, még nem vettem észre, hogy visszaszállna rám, inkább csak kellemes érzés szokott lenni. :) Hozzátenném, nem utálkozom teljesen komolyan, nem kívánok soha rosszat senkinek ilyenkor, csak kimondom, ami a véleményem, tudva azt, hogy egyoldalról szemlélem a dolgokat (szerintem, néha megengedheti magának az ember, hogy ne legyen objektív, toleráns és megértő. :) )

A pozitív érzelmek pozitív hatásáról pedig gondolom, nem kell kiselőadást tartanom. :) Feldobott vagyok, energikus, és tettrekész. :)

Még egy, sajnos nem pontos, Márai idézet, amit szeretek:

Minden cselekedetemnek tudom következményét, minden vágyamnak vállalom következményeit.
Ha valaki megtalálja a pontos idézetet, annak előre is köszönöm, ha megírja nekem! :)

Ja; azt hiszem, valamiért berágott rám a laptopom, és kipurcant...:(
Már egy hete... lehet, hogy rendbe lehet hozni..., majd kiderül - már kértem telefonos segítséget. :D

Kieg: 2012.04.
Totálciki, hogy csak most vettem észre:
Az idézet nem Márai, hanem Cseres Tibor!

Felelősség, bizalom, hatalom

Egy facebook post kapcsán támadt most kedvem írogatni, amely így szólt: "A hatalom szégyen".

Nem kedvelem az általánosításokat, mint ahogy a közhelyeket sem. Nem azért, mintha nem lenne bennük igazság, hanem azért, mert jellegüknél fogva nem lehetnek igazak. Játék a szavakkal... izgalmas két szót egymás mellé tenni, és figyelni, mi lesz belőlük, de számomra ez csak játék lehet, mert mindig van másik oldal, mindig van árnyaltabb kép.
Lehet szégyen a hatalom, sőt talán még avval is egyetértek, hogy egy utópisztikus társadalomban teljesen igaz lenne ez az állítás, de nem élünk tökéletes társadalomban. Szerintem nem csak a társadalom nem tökéletes, hanem a társadalmat képező emberek sem.

A hatalom az, amikor a hatalmon lévő saját akaratával befolyásolja a többiek akaratát, illetve cselekedetét, leszűkíti lehetőségeit. Lehetnék nagyon emberbarát, és mondhatnám, hogy mindenki tudja, hogy neki mi a jó, de nem így gondolom. Az emberek nagyrésze nem nő fel "felnőtt" korára, ezért éppúgy irányításra szorul, mint a gyerekek. Az már az irányítón múlik, hogy hogyan és mire használja a hatalmát. Meggyőződésem, hogy lehet jól élni a hatalommal. Felelősséggel dönteni, akár mások helyett is, csak akkor lehet, ha hatalommal ruháztak fel - ez pedig már bizalmi kérdés is. Bármekkora közösségben, csoportban szükség van olyan "vezetőkre", akik akár mások helyett is vállalják a felelősséget, ehhez viszont hatalomra van szükségük, különben működésképtelenné válik a rendszer.

Hatalom, felelősség, bizalom...hatalmat adok valakinek a kezébe, akiben megbízom...ezért a bizalomért cserébe felelősséget vállal a döntéseiért, és a döntései következményeiért...a bizalmat s evvel együtt a hatalmat is vissza lehet vonni, de akkor ennek a következményeit is vállalni kell.

Nem akarok túlságosan belemenni ennek boncolgatásába, mert nagyon hosszú bejegyzés lenne, inkább csak leírtam, ami eszembe jutott, gondolja mindenki tovább... :)
Talán még fontos számomra, hogy olyan emberek vállaljanak felelősséget másokért (vagyis kapjanak hatalmat), akik a saját életüket is felelősen irányítják azon a területen. Neeem, nem várom el, hogy mindenki, mindenben tökéletes legyen! :)))

Külcsín - belbecs

Eltartott egy darabig, amíg döntöttem a mai bejegyzés témájával kapcsolatban, egész pontosan arról, hogy megírjam-e, de mint lejjebb kiderül, a szégyenlősségemet legyőzte a megosztani akarásom. Máshova is le tudnám írni, hogy magamnak megmaradjon, de mivel abban bízom, hogy esetleg valaki jól szórakozik majd olvasás közben (talán még „kap” is valamit), ezért végül a blogom lett a sztori mesélés színtere. :)

Most, hogy kellőképpen bevezettem, mindjárt kiderült, hogy nem egy óriási volumenű dologról van szó. :)
Épp zuhanyozni készültem, amikor a lányom odaállt mellém és kedves, őszinte hangján megszólalt:

• Szép a cicid.
  Épp megköszöntem/hárítottam volna a dicséretét, mire ő folytatta gyermeki szókimondással:

• Szépen lóg.

Nem tudtam nem vigyorogni a kiegészítésén, de megköszöntem, és arra gondoltam, hogy afrika egyes törzseinél mindenki így gondolná (bár lehet, hogy oda még nem elég nagyok, és nem a köldökömnél lógnak – na tessék, az ottani szépségideált se nekem találták ki. :) ). A zuhany alatt tovább gondolkodtam a dolgon. Muszáj volt elhinni neki, amit mondott, hiszen ártatlan és tiszta, semmi érdeke nem fűződött a bókhoz. Remélem, nagyobb korában a saját testével is ennyire elégedett/ elnéző lesz, mert az jó alap ahhoz, hogy se evési zavarai, se felesleges önostorozó gondolatai ne legyenek. Én nagyjából elégedett vagyok a külsőmmel, ami nem azt jelenti, hogy „tyű, de csodálatos”-nak látom magam, de egyik testrészemet sem látom taszítónak, sőt, van amelyiket kifejezetten szeretem. :) Persze, öt törpe után, nyilván találna javítani valót rajtam egy plasztikai sebész (igazság szerint, én is), meg talán egy agysebész is :D, de ha nem lenne horribilis ára, akkor sem feküdnék kés alá, mert nem tudom elképzelni, hogy valami magamon azért tetsszen, mert „szebb”, mint az eredeti. Elismerem, hogy szép ciciket lehet már csináltatni, meg tök jó, ha az embernek kisebb az orra, mint a Gellért hegy, de nem hiszem, hogy tartós boldogságot, vagy kiegyensúlyozottságot lehet kapni a barbiebaba külsővel. Nem mondom, hogy nekem 65 kg felett nem kezd el sustorogni a fülembe a „jóindulatú” kisördög, de arra már egy ideje rájöttem, hogy jobb kitenni a szűrét, mint hallgatni rá, mert amint érdekelni kezd, amit mond („Láttad már a feneked hátulról?” vagy „Na, ez a nadrág se megy fel a combodra! "), azonnal éhesebb leszek, illetve ehetnékem támad a nap bármilyen szakában – ergo: csak rosszabbodik a helyzet. Míg, ha sikerül kiiktatni a fejemből, akkor a., jól érzem magam, úgy, ahogy vagyok; b., lemegy néhány hét alatt a pár kiló felesleg, észrevétlenül, ahogy felszedtem.
Az a véleményem, hogy a nők azért foglalkoznak annyit a külsejükkel, mert a belsejük kevésbé látszik, és lényegesen könnyebben „takargatható”. Sokkal több nőt hallani panaszkodni a súlya miatt, mint valami jellemhibája vagy nem túl előnyös tulajdonsága miatt. Ezért nem is működhet Lázár Ervin Csodapatikája. Nem gondolom, hogy nem számít az első benyomás, mert de, ugyanakkor soha nem választ az ember súly vagy kinézet alapján barátot. (Lehet, hogy van, aki igen, de azokat az embereket szívesen kihagyom az életemből.)
Lehet, hogy az a megoldás, hogy elfogadjuk a külsőnket, s ha ez meg van, akkor már jöhet a lényegesebb: a belsőnk elfogadása, vagy ha ez nem megy tiszta szívből, akkor „megmunkálása”. :)

Nincs címe

Az előző bejegyzés majdnem egy egész délelőttömet igénybe vette, ennek kapcsán elkezdtem azon gondolkodni, hogy: oké, hogy kikapcsol az írás, meg fel is tölt, de megér-e ennyi időt. Sikerült lebeszélnem magam a naponkénti blogírásról, mondván "sokkal fontosabb, hasznosabb dolgot is tudok csinálni ennyi idő alatt". Majd a következő napon végigaludtam a délelőttöt - éjszaka is aludtam, nem arról volt szó, hogy pótolnom kellett valamit, hanem arról, hogy fáradt voltam...fogalmam sincs mitől, mert nem csináltam semmi különöset előtte, és nem lettem beteg utána (tehát nem annak az előszele volt). Mostanában már nem csinálok különösebben lelkiismereti kérdést az alvásból, ha úgy jön ki, akár napközben is engedélyezek magamnak pihit, de azért most felmerült bennem, hogy ez lenne-e az a "fontosabb és hasznosabb dolog", amit tehetek/tennem kellene blogírás helyett. :)

Ma meg a nagy takarítási rohamomban kiporszívóztam a laptopomat - ennek köszönhetően most a d és a 4 gomb totál kijött, és még nem találtam magamban azt az ént, aki hajlandó visszabogarászni. :( Még mielőtt kiestek (még jó, hogy nem szívta fel a porszívó :) ), felmerült bennem, hogy a gombokat ki kellene szedni és alatta is kiporszívózni...már nem szeretném. Maradjon koszos. :)

A takarítási roham annak köszönhető, hogy kb egy hete tudom, hogy hónap végén ki kell költöznünk az albérletből, ezért már azon vagyok gondolatban, hogy pakolni kellene, apránként, hogy ne a végére maradjon minden. Na, mióta ez a fejemben van, azóta nem hogy nem dobozolok, hanem még a napi pakolászáshoz, takarításhoz sincs kedvem. :( Ezért óriási méreteket kezdett ölteni a kupi - mára lett elegem belőle, így nekiálltam. :) Még közel nincs vége - bár azt hiszem, vége nem lesz, legfeljebb,ha már elköltöztünk. :)

Már kétszer is voltam kaszkadőr edzésen, egész izgalmas! :)
Nem bánnám, ha az ízületeim 15-20 évvel fiatalabbak lennének, mert akkor nem érezném magam edzés végére hikomatnak. :)) De mindent összevetve; megéri. :) Ma már alig sántítottam, pedig tegnap hazafelé még elég furán jártam. Az edzésen persze, nem mutattam, mert milyen kaszkadőr-jelölt az, aki a bemelegítéstől kezdve nyavajog. :)) Gondolom, majd belerázódom, avagy megjön az eszem és rájövök, hogy talán kicsit elkéstem evvel dologgal már. :)


Na ennyit most, mert lassan nő itthon a népsűrűség, akkor meg nem az igazi blogot írni! :))

Babázás okosan - spórolós trükkök szülőknek

Megint egy teszveszes bejegyzés, ha már van feldobott téma, kihasználom. :)

Utólag látom, hogy mennyire hosszú lett, csak akkor lesz türelmed végig olvasni, ha érintett vagy a témában - ha most vársz babát. Viszont ezt a bejegyzést kifejezetten kismamáknak is szántam! :)

Olvastam néhány verseny-bejegyzést a témában, én próbálok olyasmit írni, ami inkább a hozzáállást fejti ki, mint a konkrét dolgokat. Tekintve, hogy a legtörp is 4 éves elmúlt már, nem mostanában babáztam (ám az elmúlt 12 és fél év alatt ötször), meg aztán: szerintem konkrét listát egyszerűbben találni a neten bárhol, mint segítséget az általános elvekhez, amiket szerintem ki kell alakítani a mai világban ahhoz, hogy ne azt érezze az ember, hogy semmire nincs pénze. Szerintem sokkal jobb érzés azért nem megvenni valamit, mert meggyőződésem, hogy nincs rá szükség, mint azért, mert nem elég rá a keret - még ha ez utóbbi is igaz sok esetben.

Körülbelül tudja az ember, hogy mennyi pénzt tud szánni egy baba érkezésekor a szükséges dolgok beszerzésére - esetleg a rokonokat, barátokat is be lehet tervezni egy-egy kisebb kiadásnál. (Szerintem nem ciki megmondani, hogy mondjuk ne ruhácskát hozzon az újszülöttnek, hanem egy csomag pelust, vagy egyebet. De ha ragaszkodik a ruhához (mert azért valljuk be, nőként azt a legjobb nézegetni, kiválasztani :) ), akkor kérjük meg arra, hogy nagyobb, mondjuk 68-as, 74-es ruhát hozzon, ami ugyan nem kell rögtön, de a nagyobb méretekre hosszabb ideig lesz szükség, így több is kell belőle, meg talán többször is lesz a babócán egy-egy ajándékba kapott, szebb rugi.)

Ha meg van az összeg, amit a babára/anyára tudunk szánni, akkor következhet egy lista, azokról a dolgokról, amik biztosan kellenek majd. Nagy vonalakban kiindulhatunk abból, hogy az első fél évben mit csinál egy gyerkőc: eszik, alszik, sír, pisil..., büfizik. Tehát: kell cumisüveg - ideális esetben (és miért ne gondolnánk, hogy minden rendben lesz :) ) vizet, esetenként; anyuka távollétében; lefejt tejet kap benne (új - szerintem elég a kisméretű, ha mégsem, később is ráérünk nagyobbat beszerezni). Kiságy, vagy egy családi ágy, amin akkor is biztonsággal ott tudod hagyni, ha nem vagy mellette (én az együtt-alvás híve vagyok, a témában itt olvashatsz ). Az alváshoz, még ha együtt alszotok is, kell a babának egy kis takaró, kis paplan. Ha sír, valahogy meg kell vigasztalni - a vigasztalások nagy része nem kerül pénzbe, de azért van, ami igen, és sokat segít a fáradt anyukának: hordozókendő, vagy babazsák (én imádtam mindegyiknél, szerintem a babának is jó ringatózni rajtam, nekem is jó volt, hogy olyan, mintha megint a pocakomban lenne, de azért le lehet tenni, ha elfáradtam. :) ) A pelenkát nem tudod megúszni, muszáj. :) Én az eldobhatóra szavazok, de a legkisebb méretből ne tárazz be nagyon sokat, mert hamar kinövi. Szerintem anyakínzással felér, ha rögtön moshatót veszel, de ha ez az elképzelésed, tégy úgy. :) Én próbálkoztam a moshatóval, nem nekem találták ki, máshogy védem a környezetet, de tudom, hogy gazdaságos is hosszútávon, meg jó is a törpének. :) Az eldobható pelus márkájának kiválasztásánál érdemes próbálkozni mindenfélével - én eleinte mindig a 2 nagyobb márkából vettem, aztán pár hónap után, már megfelelt akár a dm-es, akár a tescoban kapható (nem a legolcsóbb, nagyon gagyi, azt ki se próbáld, ha nem akarsz bosszankodni, legfeljebb, ha óránként cserélni akarod a törpén a pelust, de akkor meg ugyanott vagy árban, sőt !) Ezek mellett még kell textil pelenka a feje alá - 15 darab mindenképp, ha nem akarsz egész nap mosni.

A többi dolog már a szülők miatt beszerzendő. :) Én alapvetően azt szeretem, ha valami, amit használok, az jól működik. Ez általában azt jelenti, hogy jó minőségűt érdemes beszerezni pl. babakocsiból, gyerekülésből, de itt ugyanaz az igaz, mint a játékoknál; nem kell feltétlenül újat, bőven megteszi a jó állapotban lévő használt is. Jó előre átgondolni, hogy mire kell a babakocsi: ha a harmadikon laksz és nincs lift, ne vegyél egy monstrumot, mert sokszor kell majd egyedül cipelned - és még a törpe is ott lesz. Bútorból olyat érdemes, ami később is használható - komóddá alakítható pelenkázó (amúgy én az ágyon, meg a földön pelenkáztam a három kisebbet, az első kettőnél még azt hittem, kell pelenkázó. :) ), ha kiságyat veszel, olyan legyen, amit 4-5 évig tud használni (szerintem akkor is, ha kistesót tervezel, mert addigra lehet, hogy rájössz, hogy mégis jobb együtt aludni a picivel. :) ) A szekrény pénztárca függő, a gyereknek teljesen mindegy hol tárolod a ruhákat, de számíts rá, hogy nem csak az aktuálisan hordott darabokat kell eltenned, hanem a már kinőtt és a még nagy ruhákat is. :)

A többi ketyere - bébiőr, légzésfigyelő, orrszívó, minttudoménmégmi, mindenkinek anyai érzéseire van bízva, én nem tartom szükségesnek. Ez nem azt jelenti, hogy ne fogadnám el, ha valaki ezektől érzi biztonságban magát, csak én nem gondolom, hogy nélkülözhetetlenek.

Vannak rokonaim, barátaim, akik használnak, ajánlanak olyan dolgokat, amiktől én idegenkedem, és látom, hogy így is, úgy is felnőnek a gyerekek. Azért szeretem, ha általam kedvelt embereknek van teljesen más véleménye ezekről a dolgokról és hasznosságukról, mert így nő bennem a tolerancia, elfogadom, hogy nincs egyetlen jó út. :) Persze, azért hozzátartozik, hogy valami közös azért van bennünk, talán az alapok: a szeretet fontossága, és az, hogy nem tárgyként kezeljük a gyerekeinket. :) Egyetlen kivétel van, amit semmiképp nem ajánlanék - bár a mérsékelt használatát még el tudom fogadni (minimálisra csökkentve a benne töltött időt, kb napi 10 perc) - a bébikomp, a káros hatásairól bárhol olvashatsz, nem untatlak. :)

A fürdést kihagytam...nagykádban is lehet gyereket fürdetni, de első gyereknél, vagy ha hideg a fürdőszoba, ajánlott egy kiskádat beszerezni (a kiadásokhoz képest nem egy nagy összeg, elég a legegyszerűbb is - nekem ufó-élmény volt az a fajta, amiben nem kell tartani a gyerkőcöt, mert ki van alakítva műanyagból egy ülésszerűség benne). Amíg meg nem tanulod pontosan megtippelni a vízhőfokot, addig elkél egy vízhőmérő is. :)

Krémek, egyebek: a gyerkőc bőre hétszer vékonyabb, mint a felnőtteké, tehát minden vegyi anyag könnyebben megy át rajta, ezért nem ajánlom a babafürdetők nagy részét egyéves kor alatt. A gyógyszertári fürdetőt előbb fel kell kicsit melegíteni a kezedben, különben merő ragacs az egész, de legtöbbször a sima víz is lemossa a "koszt" a gyerekről - hiszen még nem autószerelő. :) Én a törlőkendőt sem szeretem (ami nem azt jelenti, hogy nem is használtam, főként utazásoknál, vagy ha siettem.) , mert tele van mindenféle vegyi anyaggal az is (saját tapasztalat alapján jöttem rá, hogy mitől sír még jobban a kicsípett popsijú gyerkőcöm, ha a szenzitív bőrre ajánlott törlőkendővel törlöm le a popsiját - még jobban csíp! :( ) Ha csak tehettem mindig vízzel öblítettem le pelenkázásnál a törpe popsiját. Popsikrém az kell. :)

Babamasszázs muszáj! :) A kapható babaolajak nagy része ásványi olaj, erre egyes gyerekek érzékenyek - apró piros pöttyök lettek az első gyerkőcömön - ezért inkább napraforgó- vagy ha flancolni akarsz; olívaolaj, ha még jobban, akkor a mandulaolajat ajánlanám masszázsra. :) De semmiképp ne hagyd ki, nem csak a gyereknek jó, hanem a szülőnek is - apuka is csinálhatja! :) Olyan együttlét ez, ami kellemes és hasznos is, akár mozgásfejlődés szempontjából, akár együttműködés tanulása szempontjából. Rá kell hangolódni a gyerkőcre, élvezni kell az együtt töltött perceket - ha még nincs gyereked, hidd el, hogy ez nem mindig fog menni, de sírással, cipeléssel, ringatással, hasfájással töltött órák után jó érzés, ha valamitől mindketten megnyugodtok. :) (Sajnos, ez sem működik mindig. :( )

Gyorsan az anyukáknak beszerzendőkről: sok hálóing, vagy gombolós ill bő nyakú felső - a sok legalább 4-5 darabot jelent. Nekem hasznos volt a melltartóbetét is, egy csomag után tudni fogod, hogy használod-e, vagy sem - otthon el lehet nélküle lenni, de ha bárhova mész, akkor általában szükség van rá. Szoptatós gyógynövénytea - nem azért mintha anélkül nem lehetne szoptatni, hanem , hogy biztosan igyál eleget szoptatás alatt. :) Egyszer belázasodtam attól, hogy nem ittam eleget! :( Mellszívó, akár pumpa, akár gép, szerintem felesleges, de ha úgy érzed nem tudsz létezni nélküle, akkor vegyél (használt is teljesen okés, úgyis állandóan fertőtleníteni kell.) Azt ne felejtsd el, hogy a tejelválasztás akkor indul be jobban, ha sikerül szinte teljesen kiürítened a cicidet - ez géppel nem fog menni, mindenképpen meg kell tanulnod kézzel is fejni - jó esetben ritkán van rá szükség, a gyerkőc, ha hagyod, elintézi ezt a részt. :)

A szoptatásról is rengeteget tudnék írni, nagyon mellette vagyok, és úgy gondolom, hogy nagyon sokan önbizalomhiányból fakadóan nem tudnak szoptatni. Most csak annyit erről, hogy higgy a természet bölcsességében, az anyának azért vannak a mellei, hogy táplálni tudja a csemetéjét. Próbálj, úgy hozzáállni, hogy ne legyen kétségeid, akkor gondjaid sem lesznek. (Nem akarok senkit megbántani, aki nem tudja szoptatni a törpéjét - szerintem nehezebb nekik, mert a szoptatásnál minden bonyolultabb, időigényesebb, tehát tulajdonképpen többet tesznek a gyerekeikért, mint akik szoptatnak. :) Gyerkőc szempontjából meg - én úgy gondolom - mindegy, az immunrendszere, az anyához való kötődése ezer más dolgon is múlik! )

Az anyáknak jó tanács: aludj, pihenj, amennyit csak tudsz, semmi ne legyen fontosabb annál, hogy kipihend magad! Valószínűleg úgysem fog menni, de legalább ne törődj avval, hogy mások, vagy magad szerint is lusta vagy. Eljön majd az az idő, amikor muszáj rohangálnod a gyerkőc után! :)

Most nézem, hogy inkább könyvet kellene írnom, mert így is jó hosszú lett, és még annyi írnivalóm lenne! :)

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:

http://www.teszvesz.hu/bloggerverseny

Jelentkezz Te is!