Elengedés

Pár hete hallottam egy rádióriportot, amiben az elengedésről beszélt az interjúalany. Ennek kapcsán, már akkor is más értelmezést nyert a fogalom számomra, de most különösen aktuális az életemben.

Néha csak egy kicsit másképp van megfogalmazva valami, és ettől érezzük úgy, hogy most az a mondat pont nekünk szól. A picit más, esetemben az volt, hogy a "megtenni, mindent, ami tőlem telik" és a sors/isten iránti alázatot egy üzenetben megfogalmazva érkezett el a riportalany az elengedés fogalmához.
Miszerint: tégy meg mindent, ami tőled telik, majd bízd magad a sorsra/istenre/transzcendens irányító erőre (kinek, melyik megfogalmazás tetszik legjobban), és engedd el a kívánságodat, legyen úgy, ahogyan lennie kell.

Hol van ebben az alázat?
Ott, ahol fejet hajtok egy nagyobb erő előtt, elfogadom, hogy bár megtettem mindent, ha mégsem érem el a célomat, akkor elfogadom a sorstól és hiszek abban, hogy van valami, ami nálam jobban tudja, hogy mire van szükségem és mikor.

Az aktualitás: párkeresés.
Körül-belül fél éve elgondolkodtam azon, hogy ha mindent irányítani tudok az életemben (természetesen nem maximálisan, hanem együttműködve valamiféle áramlattal, kellemesen és jó felé haladva, nem görcsösen, hanem rugalmasan alkalmazkodva), akkor miért van egy olyan életterületem, ami nem működik. Rá kellett, hogy döbbenjek, hogy viszonylag sok mindent tettem gondolati síkon, de fizikailag egyáltalán nem kerestem a megoldást.

Nos; belevágtam egy teljesen tudatos társkeresésbe. :)
Itt van az alapötletet adó tedes videó linkje:
http://www.ted.com/talks/amy_webb_how_i_hacked_online_dating?language=hu

Társkeresőről társkeresőre haladva, egyre pontosabb elképzelésekkel, egyre tudatosabban kerestem azt a társat, aki abban az élethelyzetben, abban az időszakban a legideálisabb számomra.

A fél év alatt nagyon sok dolgot megtudtam magamról, amikről eddig csak sejtésem, érzéseim voltak. Nagyon tanulságos utazás volt. Három mérföldkőnek nevezhető férfi akadt az utamba - mindhármuktól sokat tanultam magamról és a férfiakról is. Bár egyikkel sem élek boldog, harmonikus kapcsolatban, mégis azt gondolom, ha újra kezdeném, nem hagynám ki ezeket az élményeket, mert meghatározóak mostani gondolkodásmódom szempontjából.

Most elérkeztem arra a pontra, ahol úgy érzem, már nem tudok többet tenni, megtettem mindent, megtudtam mindent, amit ezen az úton megtudható volt. És a boldogság nem talált rám egy kapcsolaton keresztül.
El kell engednem azt, a kívánságomat, hogy boldog párkapcsolatot szeretnék.
Nem lemondok róla, nem az egyedüllétre szavazok ezentúl sem, de elfogadom, hogy nincs itt az ideje most az életemben.

Persze, ez az elengedés, akármekkora bizalommal is teszem ürességet teremt bennem.
Megszűnt egy cél, feladtam valamit, amiért eddig tettem, ami eddig fontos volt.

A boldogtalanságot gyakran a célok hiánya okozza, és az elmúlt időszakban annyira erre az egy célra fókuszáltam, hogy most mintha értelmetlen lenne a létezésem...

Ez a gondolat azonban szerencsére már magában is hordozza a megoldást. :)

Fókuszváltás, ki kell tölteni az űrt - szerencsére elég sok minden van, ami érdekel. :)
Pár hetet adok magamnak az üresség élvezetére is, aztán újult erővel, reményeim szerint tele tettvággyal vetem magam bele valamibe. :)