Eddig bírtam...; vasárnapi bolt bezárás.

 
Egyszerűen nem értem..., vagy igen, de akkor meg nem akarom...

Zárva vannak a boltok vasárnap.
Nem megyek boltba.
Számomra ennyire egyszerű.

Igen okoz némi kellemetlenséget, mert megszoktam már, hogy nyitva vannak, mehetek vasárnap is.
De azért nem kezdek el hőzöngeni.

Mert alapvetően az életemben nem fontos kérdés. Mert nem szokásom, hogy vasárnap vásároljak, shoppingolni járjak. Mert szeretem azt hinni magamról, hogy tudatosan vásárolok, én döntök arról, hogy mire adok ki pénzt és mire nem. Mert ha szükségem van valamire, akkor nekem teljesen mindegy, hogy szerdán, szombaton vagy vasárnap veszem-e meg. Mert alkalmazkodni tudok egy ilyen döntéshez, ami az alapvető komfortérzetemet nem befolyásolja. Mert ez a döntés - bár diktatórikusan és hatalmi eszközökkel lett meghozva/bevezetve, de legalább nem érzem benne a manipulációt. Sokkal jobban vagyunk a fogyasztói társadalmat elárasztó reklámokkal manipulálva, mégis sokkal kevésbé kelünk ki ellenük. Én a reklámok ellen is azt teszem, ami általam befolyásolható: nincs tévém. Mert ebben tudok dönteni. Én. Nem hatalmi eszközökkel. Hányan döntenek még úgy (önszántukból, nem felülről érkező nyomásra), hogy nem hagyják magukat befolyásolni a reklámokkal?

Miért lázadozgatunk valami ellen, ami  - ha valóban átgondolnánk a dolgokat, ha tudnánk mitől leszünk boldogabbak - magunktól is eszünkbe juthatott volna?
Lázadozzunk boldogsággal, és szálljunk szembe akkor, amikor valóban van értelme.
De akkor egységesen, összeszedetten, valós érvekkel.
Nem az elénk dobott gumikacsával kell vérre menő küzdelmet vívnunk, hanem a valós ellenféllel, valós harcban. Persze, értem: gumikacsával sokkal könnyebb csatázni - esetleg még nyerhetünk is, de nem jutunk el az igazi harcig. Nincs annyi vesztenivaló. Hiszen a gumikacsa legyőzhetőnek tűnik, és ha mégsem nyerünk, akkor sem fog senkit zavarni egy hét múlva egy gumikacsa a földön...


Nézzük másképp: örüljünk a gumikacsának. Hiszen játék. A játék szabadság.
A vásárlás-nélküli vasárnap = több szabadidő.
Ettől félünk?
Mit is kezdjünk a vasárnapi szabadidőnkkel?

Miért baj, ha valaki rákényszerít arra, hogy jó felé változtassuk meg a szokásainkat, még ha ezt hatalmi eszközökkel éri is el?

Miért baj, ha szokásaink átgondolására késztetnek minket külső erők?

Plázák helyett menjünk sétálni, sportolni. Vagy játsszunk a gyerekeinkkel.

Esetleg beszélgethetünk is egymással...

Arról, hogy valaki rosszul akarja magát érezni, az rosszul is fogja.
És a legegyszerűbb dolog ezt MÁSra, külső körülményekre fogni.

Én úgy döntöttem, nem befolyásolja a vasárnapi hangulatomat a boltbezárás, és csakazértis jól érzem magam. :)

Egy kiegészítő megjegyzés a blog végére: aki ismer, tudja, hogy nem szoktam politizálni. A bejegyzés mondanivalója most sem politikai jellegű.