Az előadásom első ábrája:
Az ábra az áramlat élmény => a flow 8 jellemzőjét tartalmazza, reményeim szerint szemléletesebben, mint egy sima felsorolás. :)
Az előadáson bevezetőként azt szoktam elmondani, hogy képzeljünk el egy tevékenységet, amelybe annyira belemerülünk, hogy megszűnik a külvilág számunkra. Ebbe az állapotba Csíkszentmihályi szerint akkor tudunk kerülni, ha a baloldali, kék háromszögben lévő feltételek teljesülnek. Tehát: világos cél, egyértelmű szabályokkal, olyan feladat, ami megfelel a képességeinknek (se nem túl könnyű, se nem túl nehéz), és azonnali visszajelzéseket kapunk az elvégzett munkáról, illetve a tevékenységről. Ezek mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, hogy egy erős koncentrációval megérkezzünk a flow-nak nevezett állapotba. Egy könnyen elképzelhető, szerintem nagyon jól szemléltető képet szoktam még elmondani erről az állapotról: képzeljük magunkat egy fekete fal elé, amin egy tűszúrásnyi lyuk van, amin keresztül fény jön át. Ha a lyuk valóban nagyon kicsi, akkor nagyon céltudatosan, erős fókusszal kell felé haladnunk, nem szabad szem elől tévesztenünk egy pillanatra sem, hiszen nehéz újra fókuszba állítanunk egy apró fénypontot, ha egyszer elvesztettük. Ha jól összpontosítunk, akkor közeledve a falhoz, egyre pontosabban látjuk a lyukat, egyre könnyebben megy a koncentrálás...Amikor odaérünk a falhoz és átnézünk rajta - mint az ábrán is szemléltettem - megnyílik egy másik világ, a koncentráció nehézsége megszűnik, a tevékenység autotelikussá válik (ez azt jelenti, hogy valamit azért csinálunk,mert jó csinálni, nem valami egyéb motiváció miatt). Ekkor érezzük meg a jobboldali, sárga háromszögben felírt jellemzőket, mint: Én-tudat feladása (mintha megszűnnénk létezni mi is), belemerülünk a cselekvésbe (tulajdonképpen eggyé válunk a cselekvéssel). Feladunk mindenféle kontrollt - érdekességként megemlítem, hogy ezt úgy is le szokták írni, hogy minden a legnagyobb kontroll alatt van - , aki átélte már az érezheti, hogy ez a két leírás ugyanazt fedi, csak megfogalmazásban más, nekem olyan érzés, mintha én nem kontrollálnék semmit, de valami mégis összetartaná a cselekvést, talán maga az áramlat. S végül: az idő- és térérzékelésünk torzul: azaz vagy azt érezzük, hogy percek óráknak tűnnek, vagy pillanatok alatt telik el akár néhány óra is, a tér pedig vagy kitágul, mintha nagyon nagy terünk lenne, vagy beszűkül, mintha egy bura alatt ülnénk, kizárva mindent. Amikor átnézünk a fekete falon lévő tűszúrásnyi lyukon, akkor hirtelen egy másik fényesebb, tágabb világot látunk meg, ami olyan, mintha egy másik dimenzióban lennénk.
Az előadáson bevezetőként azt szoktam elmondani, hogy képzeljünk el egy tevékenységet, amelybe annyira belemerülünk, hogy megszűnik a külvilág számunkra. Ebbe az állapotba Csíkszentmihályi szerint akkor tudunk kerülni, ha a baloldali, kék háromszögben lévő feltételek teljesülnek. Tehát: világos cél, egyértelmű szabályokkal, olyan feladat, ami megfelel a képességeinknek (se nem túl könnyű, se nem túl nehéz), és azonnali visszajelzéseket kapunk az elvégzett munkáról, illetve a tevékenységről. Ezek mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, hogy egy erős koncentrációval megérkezzünk a flow-nak nevezett állapotba. Egy könnyen elképzelhető, szerintem nagyon jól szemléltető képet szoktam még elmondani erről az állapotról: képzeljük magunkat egy fekete fal elé, amin egy tűszúrásnyi lyuk van, amin keresztül fény jön át. Ha a lyuk valóban nagyon kicsi, akkor nagyon céltudatosan, erős fókusszal kell felé haladnunk, nem szabad szem elől tévesztenünk egy pillanatra sem, hiszen nehéz újra fókuszba állítanunk egy apró fénypontot, ha egyszer elvesztettük. Ha jól összpontosítunk, akkor közeledve a falhoz, egyre pontosabban látjuk a lyukat, egyre könnyebben megy a koncentrálás...Amikor odaérünk a falhoz és átnézünk rajta - mint az ábrán is szemléltettem - megnyílik egy másik világ, a koncentráció nehézsége megszűnik, a tevékenység autotelikussá válik (ez azt jelenti, hogy valamit azért csinálunk,mert jó csinálni, nem valami egyéb motiváció miatt). Ekkor érezzük meg a jobboldali, sárga háromszögben felírt jellemzőket, mint: Én-tudat feladása (mintha megszűnnénk létezni mi is), belemerülünk a cselekvésbe (tulajdonképpen eggyé válunk a cselekvéssel). Feladunk mindenféle kontrollt - érdekességként megemlítem, hogy ezt úgy is le szokták írni, hogy minden a legnagyobb kontroll alatt van - , aki átélte már az érezheti, hogy ez a két leírás ugyanazt fedi, csak megfogalmazásban más, nekem olyan érzés, mintha én nem kontrollálnék semmit, de valami mégis összetartaná a cselekvést, talán maga az áramlat. S végül: az idő- és térérzékelésünk torzul: azaz vagy azt érezzük, hogy percek óráknak tűnnek, vagy pillanatok alatt telik el akár néhány óra is, a tér pedig vagy kitágul, mintha nagyon nagy terünk lenne, vagy beszűkül, mintha egy bura alatt ülnénk, kizárva mindent. Amikor átnézünk a fekete falon lévő tűszúrásnyi lyukon, akkor hirtelen egy másik fényesebb, tágabb világot látunk meg, ami olyan, mintha egy másik dimenzióban lennénk.
Elnézést a kicsit misztikus leírásért, de nem szeretném azt az érzést kelteni, hogy a flow-élmény valami könnyen elérhető, hétköznapi dolog. Kereshetjük ezeket az élményeket, tehetünk érte, hogy minél több ilyenben legyen részünk, de ne keverjük össze azokkal a tevékenységekkel, amik közben "csak" jól érezzük magunkat. Nem lebecsülendő semmi, ami örömöt okoz, de a flow onnan is felismerhető, hogy nincsenek közben érzéseink. Se pozitív, se negatív. Tehát nem érzünk félelmet, vagy szorongást, hogy nem sikerül elérni a kitűzött célunkat, de örömöt sem érzünk, amikor közeledünk hozzá. A flow-élmény után nem vagyunk fáradtak, inkább kipihentnek, feldobottnak érezzük magunkat, mert nem vesz el energiát tőlünk, hanem termel - erre a következő ábra kapcsán visszatérek majd.
Amit még idéznék egy cikkből, amit én később olvastam el, mint ahogy az ábrámat elkészítettem: "Eredményeink azt mutatták, hogy az unalomnak, a szorongásnak és a flow élménynek eltérő EEG-mintázata van, illetve a három mentális állapot mimikai jegyei is eltérnek. Megtudtuk, hogy a flow élmény kialakulását intenzív agyi aktivitás előzi meg, amely fokozatosan csökken és beáll egy, a koncentrált figyelemre jellemző agyi aktivitási szint alá. Flow állapotban agyunk kisebb terhelést kap, takarékosabb üzemmódban dolgozva nagy teljesítményt ér el, hatékonyan működünk és nem érzünk fáradtságot."
Ez teljesen alátámasztja azt a leírásomat, ami a "fekete falon tűszúrásnyi lyuk" - felé haladásról és a lyukon való átnézésről/kitekintésről szól, miszerint erős koncentráció kell a flow eléréséhez, aztán pedig belelazulunk az áramlatba. :)
A folyó közepére be kell úsznunk, hogy a legerősebb sodrással tudjunk haladni. :)
A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készítésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzői jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell említenie. Köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése