Megpróbáltam egy ábrába minél több információt beletenni, ennek megfelelÅ‘en ez valószÃnűleg egy jó hosszú bejegyzés lesz. :)
Az ábra leÃrását azzal kezdeném, hogy a négy nagy körben található fogalmak lelkiállapotokat, érzelmi állapotokat jelölnek(flow, nyugalom, stressz, apátia). Az ábrán egymáshoz képest úgy helyezkednek el, mintha egy koordináta rendszerben lennének - a koordináta rendszer origó pontja a két fekete egyenes találkozása, a tengelyek pedig 45 fokkal el vannak forgatva a megszokotthoz képest. A tengelyek szintén érzelmi állapotokat jelölnek, külön külön elnevezéssel a negatÃv és a pozitÃv irányban (kontroll <=>tehetetlenség ; érdeklÅ‘dés<=>unalom). A piros, szaggatott, vÃzszintes vonal azt jelzi, hogy az alatta levÅ‘ területen az pszichikai entrópia növekszik, a vonal feletti területen pedig a negentrópia fokozódik. Vagyis tudatunk egyre rendezettebb az entrópia vonal felett, egyre koncentráltabb a figyelmünk, ahogy feljebb emelkedünk. A vonal alatti területen pedig gondolataink egyre rendezetlenebbé, kuszábbá válnak, szétszóródik a figyelmünk, nem mi irányÃtjuk a gondolatainkat a tudatunkban.
E gyors vázlatos leÃrás után - amirÅ‘l egy kicsit azt gondolom, hogy minden további szócséplés felesleges :) - megpróbálom részletesebben is kifejteni, mit is lehet még elmondani az ábra alapján.
Kezdjünk a flow állapottal: az állapot eléréséhez arra van szükség, hogy az érdeklÅ‘dés és a tevékenység irányÃtottsága (ebben az összefüggésben a gondolkodás is tevékenységnek számÃt) egymáshoz képest megfelelÅ‘ legyen. Vagyis a kÃváncsiság és a kontroll nagyjából azonos mértékű kell, hogy legyen, ám ez egyre kevésbé számÃt, amikor az egyik vagy a másik fokozódik. Az elÅ‘zÅ‘ bejegyzésben emlÃtett feltétel - a képességek és a feladat összhangja - is leolvasható az ábráról, mert az érdeklÅ‘désünk nagyságát a feladat pontos meghatározásával tudjuk megadni, a képességeink nagyságával pedig a tevékenység felett végzett kontrollt lehet meghatározni. Azaz: alacsonyabb képességekkel kisebb feladatokat tudunk flowban végezni, és minél nagyobb feladatot kapunk annál magasabb képességekkel kell rendelkeznünk, ahhoz, hogy flow állapotba kerüljünk, amikor elvégezzük. Ha túl nagy a feladat a képességeinkhez (kontrollhoz) képest, akkor stressz állapotba kerülünk, ha pedig túl magasak a képességeink a feladathoz képest, akkor elvesztjük az érdeklÅ‘désünket (átlépünk az origón) és nyugalmat fogunk érezni. Mind a stressznél, mind a nyugalomnál van olyan állapot, ami még az entrópia vonal felett található, tehát még "jó érzés", jó irányba vezethet, motiválhat, de mindkettÅ‘nél fennáll a veszély, hogy az entrópia vonal alá csúszunk és unatkozni kezdünk, vagy aggodalmaskodni. Ezek az állapotok már erÅ‘sen jelzik, hogy ha nem teszünk valamit gondolataink rendezéséért, akkor menthetetlenül süllyedünk lefelé, az entrópia növekedése miatt - végállomás az apátia, vagyis az egykedvűség. Nagyon nehéz most csak az ábra magyarázatánál maradnom, de megpróbálom megállni, hogy elkalandozzam. :) Amit nem fejtettem ki, de lényeges: minél magasabb a cél, vagy minél jobbak a képességeink valamiben, annál nagyobb esély van arra, hogy az adott tevékenységet flowban végezzük. Vagyis külön külön is motiválhatnak minket arra, hogy a flow által fejlesszük a képességeinket, vagy flow állapotban lássunk meg újabb és újabb magasabb célokat. Ez azért lehet fontos, mert a flow autotelikus tevékenység (tehát azért csinálom, mert jó csinálni), és ezt az állapotot kétféle megközelÃtéssel is el lehet érni: az is oké, ha nagy kitartással és szorgalommal fejlesztem a képességeimet, és az is oké, ha a kÃváncsiságom, a magas cél kitűzése hajt a flowban végzett tevékenységbe. Mindkét esetben maga a flowban végzett tevékenység miatt szinte önmaguktól fejlÅ‘dnek a képességeink, és szinte erÅ‘feszÃtés nélkül, könnyedén érjük el céljainkat. (Azért ne felejtsük el, hogy ezeket is értékeljük - mind a befektetett munkánkat, mind az elért célt! Persze, nem mindenki tartja 7 évig a wcben, majd ezt követÅ‘en fogalmamsincsholegydobozban az érmeit, kupáit... - úgyhogy a "könnyedén" elért eredmények értékelésére való felszólÃtás lehet, hogy csak magamnak szól. :))
Ez egy felettébb összetett ábra... :) Az egyik kedvenc agyszüleményem egyébként, csak nem gondoltam, hogy ennyire nehéz Ãrni róla... Bár mostanában megcsináltam egy tesztet (nem elÅ‘ször, de mindig elfelejtem mi is vagyok. :D ), és ott világosan le volt Ãrva, hogy nekem nem könnyű világosan elmondani, ami a fejemben van, mert nagy része intuitÃv eredetű, ahogy el akarom mondani az viszont logikus és rendszerezett - na ettÅ‘l a furaságtól érthetetlen néha, amit Ãrok. :)
De folytatom azért az ábra elemzését:
Nagyjából az következik most, hogy elmondjam, hogy miért található a stressz és a nyugalom az entrópia vonal két oldalán is. Kezdem a stressz - amit egyébként eustresszként és distresszként szoktak ketté választani, ezek a pozitÃv és negatÃv stressz elnevezései. Flow szempontjából a lényeges különbség a kettÅ‘ között az, hogy az egyik segÃt elérni a céljainkat, a másik viszont szétzilálja a figyelmünket és ezzel megakadályozza, hogy sikereket érjünk el. Az eustressz (ez a rész található az entrópia vonal felett) a cél elérése érdekében motivál minket képességeink fejlesztésére. Tehát ha az érdeklÅ‘désünk magasabbra vezet, mint amennyire képességeinkbÅ‘l telne, akkor az eustressz miatt hajlandóak vagyunk energiát tenni abba a munkába, ami képességeink növeléséhez szükséges. Ha viszont képességeink jóval alacsonyabbak (vagy akár csak mi érezzük alacsonyabbnak!), mint ami a cél eléréséhez kellene, akkor a stressz distresszé válik és eluralkodik rajtunk az aggodalom, a félelem, hogy soha nem érjük el a kitűzött célt - Ãgy is lesz, emiatt viszont elÅ‘bb utóbb az apátiában landolunk. :(
Hogy mi ilyenkor a teendÅ‘? Na ez az, amiért imádom ezt az ábrát... nézzük csak meg, hogyan juthatnánk a distressz (a stressz entrópia vonal alatti része) állapotából, újra valami élvezhetÅ‘ helyre (bárhová az entrópia vonal felett)! Ami az ábrán (számomra - de azt hiszem, ez az intuitÃv részem) világosan látszik, hogy ami lefelé húz minket az a distressz állapotában az aggodalom és a tehetetlenség. Ami ellenkezÅ‘ irányba hat az a fekete egyenes másik "vége", vagyis a kontroll, tevékenységünk irányÃtása. Tehát növelnünk kell a képességeink nagyságát (gyakorolni a tevékenységet), ezzel egyidÅ‘ben, hogy a distressz megszűnjön szükség van a cél (vagyis az érdeklÅ‘dés nagyságának) csökkentésére is, hogy minél kevesebb energiánkba teljen az entrópia vonal átlépése, minél hamarabb flow állapotba kerülhessünk.
Ez azért fontos, mert - és ezt eddig nem emlÃtettem ebben a bejegyzésben: flow állapotban nem használunk energiát ahhoz, hogy egyre magasabbra emelkedjünk az entrópia vonal fölé. Vagyis flow állapotban gyerekjáték a képességfejlesztés, és a kÃváncsiság fenntartása is. :) Én egy felfelé tartó spirállal tudnám ezt ábrázolni, ami a figyelmet, mint pszichikai energiát használja hajtóerÅ‘nek, ami mint az elÅ‘zÅ‘ bejegyzésbÅ‘l kiderült a flow állapot elején nagyon fontos és nagyon tudatos koncentrációt igényel, de... tadamm: késÅ‘bb már magától megmarad a fókusz. Szerintem, csupa jó hÃr! :)
Nézzük most a másik oldali "lecsúszási" lehetÅ‘séget: a kétfajta nyugalmat. Az entrópia vonal feletti részt úgy tudnám jellemezni, mint amikor megpihenünk egy jó kiadós megterhelés - fizikai, vagy szellemi - után (ami, remélhetÅ‘leg flowban történt), és kicsit ellazulunk a semmitevésben, illetve abban, amihez nem kell minden képességünket maximálisan kihasználni, vagyis a cél nem olyan magasan van, hogy az bármennyire is stresszeljen (eustressz sincs). Ilyen tevékenység lehet bármi, ami pihentetÅ‘, ellazÃtó, és nem érdekel minket annyira, hogy egy konkrét célra fókuszáljunk, viszont szükség van valamely képességünkre ahhoz, hogy tevékenykedjünk. Az entrópia vonal alá kerülni akár észrevétlenül is lehet, hiszen egyik pillanatban még egészen jól érezzük magunkat, némileg a figyelmünk is rendezett, a következÅ‘ pillanatban pedig enyhe unalmat érzünk, és egyre inkább elveszÃtjük az érdeklÅ‘désünket a tevékenység iránt. Egy nagyon jellemzÅ‘ példa erre a tévénézés, hiszen egy darabig érdekel minket a műsor, mondjuk a film, ha nem érdekes akkor viszont átcsúszunk az entrópiavonal alá, és már energiát kellene befektetni abba, hogy valami felkeltse az érdeklÅ‘désünket, hogy valamivel nagyobb arányban legyen szükség valamely képességünkre (tévénézés esetén ez valószÃnűleg leginkább az intelligenciánk, felfogó képességünk) - ami egy unalmas tévéműsornál gyakorlatilag lehetetlen, ezért szépen lassan belesüllyedünk az egykedvű tévénézésbe, ami az entrópiával egyenlÅ‘. :(
A kiút az ábráról ismét leolvasható: kell valamilyen tevékenységet keresnünk (ebbe bizony energiát kell belerakni), amiben nem túl magasak a képességeink, ehhez a képességhez keresni kell egy viszonylag alacsony célt, hogy nehogy átessünk a distressz állapotába. A cél eléréséhez szükség van természetesen némi motivációra, amit annál könnyebben találunk minél kevesebb energiaráfordÃtást igényel. Természetesen választhatunk jóval magasabb célt is, de ez csak akkor fog tudni "felrántani" minket, ha az érdeklÅ‘désünk, kÃváncsiságunk nagyon nagy fokú.
Tehát általános tanácsom arra az esetre, ha valakit az apátia réme fenyegetne (ami egyébként a pozitÃv pszichológia szerint minden egészséges lelkületű embernél normális jelenség - bizonyos fokig):
Keressünk egy olyan számunkra kedves tevékenységet, amihez nem kellenek óriási képességek, és nincsenek ezzel kapcsolatban óriási céljaink => tehát viszonylag kevés energia ráfordÃtással flow állapotba kerülhetünk általa - és ezzel már megállÃthatatlanul elindultunk a negantrópia növekedése felé - vagyis az ábrán függÅ‘legesen felfelé. :)
Az egyetlen gond ezzel a tanáccsal, hogy arra ugyan teljesen jó, hogy kikerüljünk az apátia gödrébÅ‘l, ellenben nem alkalmas arra, hogy a flowt az evolúció szolgálatába állÃtsa...ettÅ‘l viszont (nem szükségszerűen, de valószÃnűleg) üresnek tűnik ez a fajta tevékenység. (Gondoljunk csak a számÃtógépes játékokra - amiket a legtöbben nem azért játszunk, mert Ãgy használjuk ki legjobban a képességeinket, ám megfelelnek a fenti leÃrásnak.) A flow állapot energia felhasználásának hatékonyságát akkor aknázzuk ki a legjobban, ha a pszichikus energiánkat (figyelmünket) olyan cél érdekében hasznosÃtjuk, amivel a személyes erÅ‘sségeinket (kicsit blogoltam már róla) az emberiség érdekeit figyelembe véve fejlesztjük, használjuk fel. Na, ez az amirÅ‘l majd egy következÅ‘ alkalommal Ãrok. :)
A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készÃtésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzÅ‘i jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell emlÃtenie. Köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése