Már előre tudom, hogy a lista nem lesz teljes, és sok minden nem fog eszembe jutni, de talán adok némi használható tippet is.
Arundhati Roy - Az Apró Dolgok Istene
Irodalmi remekmű, szinte észrevehetetlen kesernyés humorral, gyönyörűen megfogalmazott mondatokkal. Lehetetlen letenni, hacsaknem azért, hogy tovább tartson az olvasása. Eleinte zavart a sok indiai név - ráadásul mindenkinek több neve is van, de ezen azért át lehet döcceni, mert minden más kárpótol.
Azt hiszem azért szeretem nagyon, mert minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell.
Figyelmesen kell olvasni, hogy követni tudjuk, mert visszafelé-összevissza forog a történet, miközben halad a sztori.
Befogadóan kell olvasni, mert egy másik világot ismerhetünk meg általa.
Képzelettel kell olvasni, szinte szavanként ízlelni a leírás szépségét.
A humora pedig valami fantasztikusan finom iróniával átitatott józanság.
Köszönöm barátnőmnek, aki tíz éve megajándékozott vele! :)
Christopher Moore - Biff evangéliuma
Egy könyv Jézus haverjától isteni humorral! :)
Sajnos, nem ismerem az író többi regényét, de nem hinném, hogy csalódnék benne, bár jó magas a színvonal, amit tartani kell. :)
Témában hasonló, és jó is:
Frank Yerby - Testvérem, Júdás
Kicsit klasszikusabbak, hátha valakinek kimaradt: :)
Oscar Wilde - Dorian Gray
Hermann Hesse - Demian
Boris Vian - Tajtékos napok
Wass Albert - Szille neve a Tavak és erdők könyvé-ből van. :)
Michael Ende - Momo
Beírtam, kitöröltem, újra beírtam, kitöröltem - a könyves lista nehezebb, mint gondoltam. :)
Sok jó könyv van, de minden embernek vannak aktuális kedvencei. akár azért mert újdonság, akár azért, mert éppen azokra van szüksége - korszakok. Van, amit beírnék a listára, mert anno sokat adott, de ma már szinte semmit nem jelent, ezért inkább kihagyom...
Aztán ott vannak a "tanulós", önfejlesztő könyvek - most éppen persze Seligman, Csíkszentmihályi. De olvastam Csernust, Feldmárt, Szendi Gábort. Volt egy ezoterikus korszakom, ami a Békés harcossal kezdődött (20 éve), Weöres Sándor követte (anyu valamiért nem szerette, ezért magamtól kellett rátalálnom), Paul Brunton Felsőbbrendű én-je is hamar a kezembe került. Kicsit populárisabb Castaneda, jóval populárisabb, és ebbe bele is értéktelenedő Coelho. Richard Bach-ot szerintem elkerülte ez a csapda, a Jonatán, a sirály bármikor olvasható számomra. :) Osho-t kedvelem, de gyerek és nőügyben némileg hiteltelen nekem (bocs!). Anthony de Mello-t bármikor lapozgatok, mert jó és vidám oldalról közelít.
(És most, tádámm: egy titkos regény - soha meg nem jelent - nagy előnye, hogy rövid, s bár nagyobbacska gyerekeknek szól, a felnőttek is elolvashatják...és: ezután tudni fogod, hogy te is tudnál könyvet írni, csak rá kell szánni az időt, és letenni a feneked! :) )
Ezzel én itt most be is fejezném, de nem bánnám, ha a hozzászólásokkal tarkítanátok a listát! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése