Hogyan lettem a legjobb anya a világon - aztán mégsem..., de azért hajrá! :)

FIGYELMEZTETÉS: :)
utolsó bejegyzés, mert elköltözöm ide:
http://www.boldogsagnaptar.hu/category/agas-bogas-boldogsag/

Volt egy facebook posztom, amit számomra nagyon kellemes meglepetésként nagyon sokan like-oltak (vagy kedveltek, ha magyarul akarom mondani).

"Szeretek dicsekedni, de inkább büszkeség, amit érzek, mint na ugye megmondtam. :)
Hihetetlenül jó érzés, ha az embernek három gyerekét beválogatják 17000 jelenkező közül egy tehetségkutató program második fordulójába.
Muszáj lesz blogolnom is erről... :) "

Nagyon jól esett, hogy sok visszajelzés érkezett - több, mint amikor a kétéves lányomat mutattam meg egy régi videón... :) (Pedig csak 19 másodperc és nagyon aranyos. :) )

A Templeton Program Tehetségkutató Pályázatára véletlenül találtam, persze mivel imádom a teszteket, a képességek objektív felmérését, ezért rögtön parancsba adtam a gyerekeimnek, hogy üljenek le a gép elé, és töltsék ki a teszteket. Meg is történt, jó szokásom szerint, kb két nap izgulás után feladtam, hogy előre kitaláljam, hogy továbbjutnak-e, és elfelejtettem az egészet. :)

Aztán jött egy email.
Hogy bekerült az egyik.
Fogalmam sincs melyik, mert különböző emailcímeimről küldtem el a jelentkezésüket.

De örültem, hiszen ez egy objektív eredmény arról, hogy valamelyik gyerkőcöm tényleg kiemelkedő képességű.

Aztán átnéztem a másik levelezőmbe (tudom, maradi vagyok, nincsenek összekötve, de már gondolkodom rajta).
Még egy gyerkőcöm továbbjutott.

Erősen dobogott már a szívem, furán vettem a levegőt...

Aztán jött a harmadik mailfiók.
Nagyon ügyes, gratulálnak, de ő nem.

Kezdtem sejteni... - a lányzómmal is megcsináltattam a tesztet, pedig ő még nem fért bele a megadott korosztályba. Nem szeret kimaradni semmiből, az elemzést pedig róla is megkaptuk, ez is segít a továbbiakban. Mivel még a korhatár alatt volt, a felette lévő korosztállyal hasonlították össze az eredményét, így nem lehet reális, hiszen gyerekkorban évente is nagyon sokat fejlődnek a kognitív képességek. Szóval: valószínűleg ő az, aki nem került be. Amint hazaértem, meg néztem a kis cetlit (szerencsére tartottam annyira fontosnak, hogy megőrizzem), és kiderült, hogy jól gondoltam.

Közben telefon a legnagyobbnak, aki már egyedül intézte ezt a dolgot, hogy kapott-e emailt.
A telefonbeszélgetés előtt/alatt már alig bírtam magammal...
Kívülről talán nem látszott, de mintha kevés lenne a kocsiban a levegő (mindenki megnyugodhat, nem én vezettem), és túl meleg is lenne.

Aztán kiderült: a legnagyobb is bent van a második fordulóban.

A három nagy

Okoztak már nagyon sok örömet a gyerekeim, igazából imádok velük beszélgetni, mert nyitottak, értelmesek, van véleményük, és jó a humoruk. Szeretek velük lenni. Szeretek rájuk nézni, csak úgy...
Sokszor telik meg szeretettel és örömmel a szívem általuk.

De amikor egy külső, objektív megerősítés jön arról, hogy nem csak az elfogult anyai szemnek tűnnek nagyszerűnek, hanem 17000 kortársuk közül is bekerülnek a következő fordulóba, az nagyon klassz érzés.

Azt írta egy kedves hölgy a programtól, hogy testvérpárjuk van néhány, de én vagyok az első, aki három kiemelkedő kognitív képességű gyerekkel büszkélkedhet. (Meg is teszem, egyszerűen nem bírom magamban tartani.)

Mintha kaptam volna egy elismerést arról, hogy jól csinálom a dolgom.
Minden anya tudja, hogy mennyire kevés valódi elismerést kapunk.
És mire megérkezik valamiféle elismerés, mert leérettségizik vagy elvégzi az egyetemet a csemete - esetleg híres sportoló, vagy kutató lesz, vagy bármi, ami szerintünk is értéket jelent a világban, addigra már eltelt 15-20 év úgy, hogy az anyák "csak" végzik a dolgukat.

A legfontosabb dolgokat a szülők tudják adni a gyerekeiknek, az önbizalmat, a képességeikben való hitet, és azt is, hogy kutya kötelességük fejlődniük, használniuk azokat az erősségeiket, amikkel a többi ember javára válhatnak... - hiszen nem önmagunkért kaptuk, és valódi érték csak akkor válik egy kiemelkedő képességből, ha szorgalommal és kitartással is párosul.

És mielőtt óriási pátoszba fulladna a blogbejegyzés, elárulom, kb akkor, amikor már nem tudtam tovább emelni a fennkölt gondolatokat a gyerekeimről, a nevelésről és természetesen önnön nagyszerűségemről, szóval, mielőtt végleg elszállt volna velem egóm csillogó rakétája a nap felé, körbenéztem a szobában, ahol voltam.

Rendetlenség, ruhahalmok, a takarítás is ráférne már... - és mellesleg még nem álltam neki ebédet főzni...

Lehet, hogy egy anyazseni vagyok és kihozom a gyerekeimből a legtöbbet, az is lehet, hogy a gyerekeim kivételes tehetségek, de, hogy egy normális, hétköznapi anya nagyobb rendet tart és rendesebben eteti a gyerekeit az biztos. És nem tudom magam azzal áltatni, hogy arra nincs szükség. :)

Tehát, mielőtt kineveztem volna magam az univerzum legjobb anyukájának, sikerült földelnem magam. Talán az éhség is segített. És beláttam, hogy minden anya megérdemli az elismerést, hiszen mindenki megteszi, ami tőle telik, ami képességei és lehetőségei szerint módjában áll.

Még egy kis kiegészítés: a gyerekeimnek azt próbálom még átadni, hogy a hétköznapok kedvessége, az odafigyelés egymásra, az együttműködés megtanulása és az, hogy egymást is támogassák mindenben, legalább annyira fontos, mint az egyéb képességeik kihasználása.

Mert a tudomány új utakat mutat nekünk, de a szeretet véd meg bennünk az utazásunk közben!


FIGYELMEZTETÉS MÉG EGYSZER: :)
utolsó bejegyzés, mert elköltözöm ide:
http://www.boldogsagnaptar.hu/category/agas-bogas-boldogsag/

Mi is a boldogságnaptár, és hogyan működik?

Mi is a Boldogságnaptár?

A Boldogságnaptár abban segít, hogy tudatosítsuk a gondolatainkat, arra tanít, hogy pozitívan álljunk a világhoz. Megváltoztatja a gondolkodásmódunkat, szinte észrevétlenül szokunk rá arra a heti gyakorlatok során, hogy optimistán gondolkodjunk.

Minden nap, amikor beírjuk vagy elolvassuk a tennivalóinkat, akaratlanul is el fogjuk olvasni az arra a hétre adott feladatot. Eleinte csak 5 percet kell rászánnunk arra, hogy a megszokott negatív gondolatainkat elkezdjük átformálni olyanokká, amiktől érezhetően boldogabbak leszünk. Később már vannak valamivel több időt igénybe vevő leckék is, de azokat azt gondolom, mindenki kellemesnek fogja tartani!

Pl.: „Minden nap álmodozz arról fél órát, hogy milyen életet szeretnél élni! ”

Meggyőződésem, hogy rá lehet szokni az optimista gondolkodásra, azt pedig már bebizonyosodott, hogy nem csak boldogabb, hanem eredményesebb életet is magával hoz.

A tizenkét hónap tematikája úgy lett kialakítva, hogy a fő erények erősítése, és a különböző életterületekre való összpontosítást is tartalmazza. Minden területhez többféle pozitív beállítottságot gyakoroltat, ezáltal támogatva az optimizmus tanulását.

52 hét alatt 52 különböző feladat, egyszerűen megfogalmazva, hogy könnyedén haladhassunk a boldogság felé.

Tanulást említek, de a naptárt pont azért tartom eredményesnek, mert napi gyakoriságtól; már alkalmankénti 10 perccel is hozzászoktat a boldogságszintet növelő gondolkodáshoz.

Január elsejétől Boldogságnaptárhoz interneten elérhető napi segítségek is járnak, ha valaki még gyorsabban szeretné elsajátítani, ezeket a gondolkodási attitűdöket.

A pozitív pszichológia kutatásai és kísérletei alapján már bebizonyosodott, hogy boldogságszintünk nagyrészt attól függ, hogy hogyan gondolkodunk a velünk történő eseményekről.

Van egy öröklött és gyermekkorban tanult beállítódásunk, ami nagyrészt meghatározza a hosszú távú boldogság érzetünket. Sokáig úgy gondolta mindenki, hogy ezen nem lehet változtatni, de mára kiderült, hogy a boldogságot adó gondolkodás ugyanúgy tanulható, mint sok más dolog.

A boldogság sok embernél megjelenik a céljai között, de olyan is van, aki „csak” elégedettségre vágyik. Az anyagi javak gyűjtögetése helyett (ami nem okoz valódi, tartós boldogságot), fel lehet venni olyan szokásokat, amik valóban növelik a boldogságszintünket.

A pozitív érzések adják a legerősebb alapot ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az életben. Meg kell tanulnunk a múltunkat elégedettséggel szemlélni, hálásnak lenni mindenért, amit kaptunk az élettől és megbocsájtani másoknak, önmagunknak és a sorsnak azokat a dolgokat, amiket esetleg nem szerettünk volna átélni. A múltat úgy kell elfogadni, ahogy van, hiszen nem tudunk rajta változtatni.

De tanulni tudunk a múltunkból, és felhasználva a tapasztalatainkat egy boldogabb jövőt tudunk létrehozni. Így tudunk reménytelien a jövőbe nézni, optimistán és bizakodva.

A jelenben pedig derűsen, nyitottan és barátságosan kell szemlélni a dolgokat, ahhoz, hogy boldogabbak legyünk.

Megfizethetetlen...

Elgondolkodtam azon, hogy miért is csinálom a Boldogságnaptárt...

Természetesen, szeretném minél több otthonba eljuttatni a pozitív pszichológiát, mert saját tapasztalatomból adódóan hiszek abban, hogy működik. Ha elkezdünk optimistábban gondolkodni a mindennapjainkban, akkor az az egész életünkre ki fog hatni, sokkal kiegyensúlyozottabbak és sikeresebbek is leszünk minden téren.

A Boldogságnaptár csak az első lépés - ennek megtételét szeretném könnyűvé tenni. Ha valaki tapasztalja a hatását, akkor már több energiát is tud és akar majd belefektetni abba, hogy minél harmonikusabb életet éljen.

Szeretném a Boldogságnaptárral bebizonyítani mindenkinek, aki használja, hogy van értelme foglalkozni a gondolataink tudatosításával és átformálásával, mert a gondolkodásmódunk nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan alakul az életünk.

Velem is történnek negatív dolgok, én sem kaptam védőernyőt a rajtam kívülálló okokból bekövetkező negatív események ellen. De amióta a pozitív pszichológiával foglalkozom, sokkal ellenállóbb vagyok, és valóban a kiutat keresem a kellemetlen helyzetekből, legtöbbször meg is találom. :)

Ezen az okon túl van még egy ok, amiért csinálom. Bár, már az is elég hajtóerőt adna a munkámhoz (Ti csak a kész naptárt látjátok, de rengeteg háttérmunkával jár – fejben és fizikailag is), hogy másoknak is segíthetek abban, hogy optimistábban gondolkodva pozitívvá váljon az életük, de ennyire nem vagyok önzetlen. Vagyis: majd ti eldöntitek... :)

A gyerekeim a másik ok. Szeretnék olyan biztonságot teremteni nekik érzelmi és anyagi szempontból is, hogy mindent meg tudjak adni nekik, ami szerintem szükséges ahhoz, hogy kihívásokkal és sikerekkel teli, boldog életük legyen. A pozitív pszichológia nagyon sokat adott nekem azzal, hogy megtanultam feltöltődni, megtanultam úgy irányítani a gondolataimat, hogy azok ne lehúzzanak, hanem felemeljenek. Nagyon sokat tudtam ezáltal adni nekik is – igazából tulajdonképpen nem is adok mást, mint lehetőséget arra, hogy azok legyenek, akik lenni akarnak. Hogy megtalálhassák, hogy mit szeretnek csinálni, hogy hogyan érzik jól magukat, hogy mi fontos számukra az életben.
A lehetőségek egy része azonban könnyebben hozzáférhető, ha anyagilag biztos bázisunk van. Konkrétabban: a gyermekeim továbbtanulását nagyon fontosnak tartom, de pontosan tudom, hogy van olyan helyzet, amikor az ember nem engedheti meg magának, hogy ebben támogassa gyerekét. Egyszer már írtam: nagyon rossz érzés volt, amikor nem tudtam az edzéseiket kifizetni, pedig számomra fontos dolog volt hogy sportoljanak. Azóta tudom: nem akarok még egyszer egy ilyen helyzetbe kerülni, amikor tehetetlennek érzem magam.
Hiszek abban, hogy az ember meg tud élni abból, amit szeret csinálni, és én a Boldogságnaptár ötletének megszületése óta, minden pillanatát élvezem a munkának. (Tegnap új színösszeállítású naptárakat készítettem, imádtam! :)  )

Csak akkor tudok türelmes, toleráns és kedves anya lenni, ha én is fel vagyok töltődve pozitív energiával, hiszen ha én kiürülök, azt leginkább az öt gyermekem érzi meg, hiszen velük töltöm a legtöbb időt. Anyaként nagyon fontosnak tartom, hogy ne engedjem meg, hogy lehúzzanak a hétköznapok – erre tartom nagyon jó módszernek a Boldogságnaptár használatát. Észrevétlenül szoktat rá a tudatos gondolkodásra, amivel az érzéseinket is befolyásolni tudjuk. Én is éreztem már magam magányosnak, szerencsétlennek, sikertelennek, haszontalannak, alkalmatlannak... - de nem mindegy, hogy belesüllyedünk-e az önsajnálatba, és nem teszünk egyebet ellene, mint panaszkodunk, vagy pedig a gödörből napról napra kijjebb jutunk azáltal, hogy hozzászoktunk az optimista gondolkodáshoz.

Minden anya szeretne adni a gyerekének. Meggyőződésem, hogy a példamutatás a legerősebb nevelő hatású dolog, ezért nem csak saját, hanem gyermekink érdeke is az, hogy optimistán gondolkodjunk és a hétköznapokon is pozitív legyen a hozzáállásunk.

Ebben segít a Boldogságnaptár. Minden tudásomat és önzetlen adni-akarásomat beletettem a naptár készítésének minden fázisába, hogy minél többet tudjak adni azoknak, akik szintén adni szeretnének gyermekeiknek, szeretteiknek.

Ez egy drága naptár, de az értéke a használatával napról napra nő – és így lesz végül év végére megfizethetetlen, amit kaptál a Boldogságnaptártól! :)