Néha beleütközöm olyan emberekbe, akik attól, hogy én optimistán szeretek a világra nézni azt feltételezik, hogy nem gondolkodom, nem látom át a dolgokat, homokba dugom a fejem a "rossz" dolgok elől. Én is gondoltam azt régebben, hogy vidámnak,optimistának lenni egyenlő a butasággal. De megváltozott a véleményem.
A intelligencia nem attól függ, hogy optimistán vagy pesszimistán gondolkodik az ember.
A világ semleges. Vannak folyamatok, amik nem biztos, hogy a nekünk tetsző irányba tartanak.
De ez csak azért van, mert békaperspektívából nézzük.
Globálisabban kell szemlélni mindent.
Porszemek vagyunk.
Mindannyian.
Az egész emberiség együttvéve is.
A történelmünk egy pillanat a világmindenség végtelenjét tekintve.
A MINDEN-nek mindegy mit teszünk.
Szerintem legyünk boldogok! :)
Vagy legalábbis tegyünk meg mindent, ami boldogabbá tehet minket, és a körülöttünk élőket.
Vagy legalábbis tegyünk meg mindent, ami boldogabbá tehet minket, és a körülöttünk élőket.
A világot.
Ha úgyis mindegy, legalább érezzük jól magunkat... :)
Olyan a világ, amilyet teremtünk magunk köré.
Elhiszem, hogy van, akinek rosszul indul minden reggele, elhiszem, hogy a munkájában is folyamatosan kudarcok érik, és nem látja merre van az előre..
És a politikusok is mind rosszindulatúak és korruptak.
és---
és...
és..
De szerintem, meg :
A napfelkelte mindig szép.
A naplemente is.
A fák is megnyugtatóak.
A felhők gyönyörűek, elgondolkodtatóak a lebegésükben , tünékenységükben.
Imádom a gyerekeket.
Mert őszinték.
Mert nyitottak.
Mert nem ítélkeznek - ha igen, az is átfordítható, mert ritkán a saját előítéletük, inkább valami tanult, otthonról hozott, ezért nem ragaszkodnak a negatív dolgokhoz.
A felnőtteken múlik, hogy a gyerekek hogyan látják a világot.
Az én gyerekeim meglátják a szépet, megérzik a jót.
Ha baj van, meg kell oldani.
Akkor is, ha az ember optimista.
Elemezni kell, meg kell nézni az érveket.
Logikát és objektív rálátást kell használni a jó megoldás megtalálásához.
Ez nem megy, ha sötétben élünk.
A pesszimizmus szubjektív.
Magunkból kiindulva látjuk borúsnak az életet.
Nem vagyok hülye attól, hogy optimista vagyok.
Csak szeretek élni.
És úgy döntöttem, jobb optimistán.
Mert ha nincs baj, miért tegyek úgy, mintha lenne?
Az optimizmus objektív.
Mert a napfelkelte szép.
Meg a naplemente is.
Az optimizmus objektív.
Mert a napfelkelte szép.
Meg a naplemente is.
És a napsütést is szeretem.
