Sokszor akartam írni, de valahogy mindig elmaradt... A tavasz pörgött, a nyár pihenős - a nagy ráérésben meg is leptem magam néhány dologgal. :)
Kezdtem azzal, hogy valami fura sugallatra elkezdtem futni. Aki ismer, az tudja, hogy bár a mozgás szerelmese vagyok, valahogy a futás soha nem ment. Nem is szerettem - miért is szerettem volna: fárasztó, semmi változatosság nincs benne, nem kapok levegőt sem. Azt hiszem, a mozgáshiány, meg az egyéb lehetőség hiánya vitt rá, hogy futni kezdjek. Nem volt semmi előre kijelölt cél, csak annyi, hogy két kört futok, heti ötször egy 1250 méteres körön a tanyán. Mivel tényleg mindig utáltam futni, ezért le van mérve (kocsival) ez a kör már 6 éve, akkor bemelegítésnek futottam 1-1 kört, amibe majd' belehaltam már akkor is. Az első héten az ötödik alkalomnál úgy éreztem, hogy egy 2 perces pihenő után újra nekivágok a 2 és fél km-nek, így aznap 5 km-t futottam, magamat is meglepve - mivel ennyit, soha életemben nem futottam még egyben. Aztán kezdett érdekelni a futás elmélete is, úgyhogy utánanéztem, hogy mire is kellene figyelnem azonkívül, hogy lehetőleg végig tudjam futni minél előbb egyben az 5 km-t. Fel is csatoltam magamra a pulzusmérőt (kb 5-6 éve vettem, ha jól emlékszem, gyerekekre raktam is fel, én talán 2-3x használtam edzés közben - szeretem mérni, ami mérhető). Újabb egy hét után kezdtem utánanézni annak is, hogy milyen pulzussal is kellene futni, hogy hatása is legyen. A harmadik hét végén újabb meglepetésben volt részem: nem csak egyben (pihenő nélkül) futottam le az 5 km-t, hanem annyira jól sikerült beállítanom és tartanom a pulzusomat, hogy lefutottam 10 km-t, és még csak el sem fáradtam nagyon. :) Hozzátenném: a tempó inkább egy erős séta, vagy lassú kocogó tempó, de soha nem gondoltam volna, hogy én valaha lefutok 10 km-t sétálás nélkül. Izomlázam csak a legelső hét 2., 3. napján volt egy kevés, azóta nem - már a hetedik hét végén tartok. A kezdeti, heti 15 km-t, sikerült felvinnem 25 fölé, tartom a heti ötszöri alkalmat. :) Az idők még nem nagyon javulnak, de maga a tény, hogy FUTOK - még mindig - elég sikerélményt ad egyelőre. :) Időközben találtam egy konkrét célt is magamnak, valami jófajta, nekem való versenyt: extrém akadályfutás, 7-14 km-es távok vannak, azt hiszem, nekem jövő nyárra elérhető lesz valami vállalható időeredmény 7 km-en. Ez persze még nem biztos - mármint az indulásom, de távoli célnak megfelel. :)
A másik dolog, amivel megleptem magam, az az volt, hogy teljesen magamtól, minden kényszertől mentesen nekiálltam körteszörpöt csinálni - meg egy kevés lekvárt is. :) Finom, csak sajnos hamar elfogy. :(
Egyébiránt minden rendben, visszatértünk a tanyára, maradunk is - kivéve a legnagyobb gyerkőcöt, őrá felváltva felügyelünk majd Pesten a gyerekek apukájával, meg anyukámra is számíthatunk - Bent nem szívesen mozdítanám a sulijából, ami jó is, erős is, szereti is.
Biztos nem lesz könnyű, most sem a tanyán, de már nagyobbak a gyerekek, meg úgy tűnik, most az apukájukra is jobban számíthatok majd. Mindenesetre elég volt Pestből, a panelből, az emberekből. Amikor ott voltam, még nem is éreztem, hogy mennyire hiányzott már az, hogy ne legyenek körülöttem állandóan - most nem a törpékre gondolok, hanem a szomszédokra, az utcán, tömegközlekedési eszközökön levő emberekre...De a tanyán nagyon élvezem, hogy ha nem akarok nem kell senkivel találkoznom, vásárolni is csak akkor megyek, ha már muszáj. :)
Annyi minden lenne még...de majd...:)
