Nem vagyok túl jó blogíró - ami a sűrűséget és az olvasottságot illeti, de legalább néha idetévedek... :)
Vége a nyárnak - bár az idő még jó, szerencsére, mert szeretem a jó időt -, újra beindult az isi-ovi szezon. Ami egyrészt örömteli, legalább a délelőttjeim "szabadok", másrészt elég rosszul viselem az "iga"-szerű rendszereket.
Reggel: 3 nagy elindítása suliba, 2 ovis oviba vitele.
Délben: 2 ovist elhozni (ha bent alszanak felborul az esti fektetésem- így inkább elhozom őket ebéd után)
Délután: legnagyobb hazajön, utána a második, aki rögtön el is tűz edzésre heti 3x, a másodikosom meg 4 után érkezik, amikor Kedves is hazaér. 5-re, 6-ra edzésre járunk mindennap - igen, a másodiknak napi két edzése van heti 3x, de ő ettől érzi jól magát. :)
Estefelé: hazaérek néggyel az úszásról (heti 3), a legnagyobb már hazajön egyedül-ő nem úszni jár.
Altatás: 2 kicsinek vagy én, vagy valamelyik nagyobb mesél - a legnagyobb találta ki, hogy átveszi az altatást tőlem, amikor elmondtam neki, hogy milyen fárasztó. :) (azóta már ő is tudja. :) ) A nagyobbak szerencsére már nem anyafüggőek, olvasgatnak még, aztán egyszer csak elalszanak - nem kötöm náluk időhöz, mert nincs kedvem ellenőrizgetni őket. Mostanra már elég nagyok ahhoz, hogy tudják, hogy nem én leszek fáradt másnap ahhoz, hogy felébredjek, ha ők nem alszanak. Az esti elalvást elősegítendő még 2 éve kitaláltam, hogy suliidőben számítógépezés csak reggel lehetséges, ha felkelnek. Be van osztva melyik nap kié, fél óra, negyven perc időt kapnak ilyenkor - egyéb esetben nem nagyon tudok következetes lenni ezügyben, ilyenkor viszont muszáj, és ezt ők is megértik. :)
Nem is tudom, miért írtam le ezeket...Talán, hogy ha később visszaolvasom, akkor eszembe jusson, hogy hogyan telt egy nap. 10 év múlva biztos az is érdekes lesz. :)
Megint abbéli reményem kifejezésével fejezem be, hogy nemsokára írok megint. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése