Hogyan dicsérek én

   A múlt héten nálunk volt egy barátnőm négy gyerkőccel, és elég sokat beszélgettünk a dicséretekről, arról, hogy hogyan lehet úgy dicsérni, hogy az ne váljon megszokottá és ezzel együtt hatástalanná.

Alaptézis a nevelésben: minden negatív kritikára jusson 5, igen ÖT pozitív dolog megemlítése.

  Ekkor kezdtem átgondolni, hogy hogyan is csinálom én, mert az évek folyamán már (szinte) természetessé vált, hogy sokat dicsérem a törpéimet. 

Eleinte teljesen sablonos mondatokkal dicsértem:

 "ügyes vagy",

 "de szépen megcsináltad" (a rendet a szobádban), 

 "jaj, de klassz, hogy..." (nem veszekedtetek)

Emlékeim szerint, körül-belül ezzel egyidőben magamat is elkezdtem dicsérgetni, ha szépen elmosogattam, ha rendet csináltam a konyhában, ha rendet raktam és kitakarítottam a lakást, vagy egy részét. :) 

Ez utóbbit azért tettem, mert az otthon lévő anyukáknak elég kevés elismerés jut, így magamat kellett valahogy jobb kedvre derítenem - akkor még nem tudtam, hogy a hangos öndicséret, nemcsak hogy nem büdös, de hasznos is... : a gyerekeim is elkezdtek dicsérgetni engem, ha megcsináltam valamit! :)

Aztán magukat is - ha én nem tettem. :)

Tovább haladva kezdtem odafigyelni arra, hogy ne csak cselekedetek legyenek megemlítve a dicséretmezőben, hanem olyan tulajdonságok is, amiket fontosnak tartok az életben. Például a lányom kedvessége, a nagyfiam megbízhatósága, a második örökké jókedvet sugárzó mosolygása, a harmadik hihetetlenül jól kombináló agya, vagy a legkisebb barátságossága és tudatossága.

(A legkisebb tudatosságáról annyit, hogy kb két hete beszélgettünk, és azt mondta nekem, hogy azt vette észre, hogy mostanában türelmetlenebb a tesóival, mint régebben - én nem sok 7 évestől hallottam megbánó hangsúllyal ezt a mondatot még.)

Aztán, mivel olvasgatok ezt azt, meg nézek Tedes videókat, kétféle dicsérethalmaz is képbe került még:

 - az egyik, amikor azt szeretném, hogy rendelkezzen valamilyen tulajdonsággal, és bármilyen apró jelet, amit találok benne abba az irányba, azt megdicsérem. Például: a lányom kitartását, és koncentrációját, mert némileg szétszórt és könnyen elkalandozik (elkalandozott) a figyelme (régebben :P).

- a másik: ha valamit fontosnak tartok, akár saját, akár általános tapasztalat alapján. Például: a lányom ébredés utáni mosolygós szépsége: 

majdnem ébredés után, majdnem mosolygós :)

 - a lányok számára a mai kultúrában különösen fontos, hogy a külsejükkel elégedettek legyenek, egyrészt a sokat hangoztatott negatív médiahatásokat valahogy ellensúlyozni kell (szerintem) , másrészt azt gondolom, hogy egy mosolygós ember mellett ébredni annyira jó érzés, hogy a nap indulásának is kellemes hangulatot ad, ezt érdemes megerősíteni benne. :)

A dicséretről alapvetően azt gondolom, hogy nem csak arra jó, hogy a másik jól érezze magát, és az otthoni hangulat javuljon, hanem lehet pozitívan befolyásolni vele az embergyerekek és felnőttek viselkedését is. Nem hiszem, hogy ez a fajta manipuláció bármilyen szempontból is káros lenne - hiszen:  a dicséret kreatív és céltudatos használatával jobban tudunk terelgetni, sőt a belső motivációját is kialakíthatjuk a gyerkőcöknek. :)

Végül : egy rövid (3 perces! :)), nagyon jól összefoglaló videó a pozitív nevelésről  IDE KATTINTVA éred el. :)