2014. június 8., vasárnap

Születésnapodra

   Gondolkodtam, miért szeretlek, mit adsz nekem, miért jó nekem, hogy ismerlek.
Persze, elemzek, hiszen ismersz... :)

   ...mert sok mindenben hasonlóak vagyunk
   ...mert sok mindenben különbözünk
   ...mert sok mindenről ugyanaz a véleményünk, sok mindenről meg nem
   ...mert okos vagy, mert érzel, mert tudatos vagy, mert jó vagy, mert nyitott vagy, mert toleráns vagy
   ...mert szereted a szabályokat és szereted megszegni is, ha nincs értelmük
   ...mert régóta életem része vagy, mert nem vagy unalmas
   ...mert nem változtál, de sokat tanultál
   ...mert egyszerűbben látod a dolgokat, néha meg bonyolultabban, mint én

Mert ha egyedül érzem magam, akkor átölelsz, mint egy édesanya, mert ha kicsi vagy és szomorú, átölelsz, mintha a lányom lennél, mert sokszor jó tanácsokat adsz, mint egy bölcs nővér, sokszor tanácsot kérsz, mint egy engem csodáló hugica, mert sokszor tanítasz valamit, úgy, hogy meg is értsem, mert sokszor érezhetem magam úgy, mintha tanulnál tőlem...

Nem tudom, hogy hiszek-e benne, de:
Mintha annyi életen át, annyiféle kapcsolat lett volna köztünk már...
Mintha annyi minden összekötne...
Mintha sok mindent megéltünk volna már együtt...

Mintha azért találkoztunk volna, hogy sokféleképpen segítsük egymást ebben az életben.

Hálás vagyok, hogy találkoztunk, hálás vagyok, hogy vagy nekem!

2 megjegyzés:

  1. KÖSZÖNÖM! Majd ha kigyönyörködtem magam ebben a csoda-ajándékban, érdemben is hozzászólok, ha tudok!
    Én is SZERETLEK!!!!

    VálaszTörlés
  2. Péter Irén Katalin2014. október 27. 21:21

    Bár nincs most szülinapunk, mégis úgy érzem, ide tartozik, és valamiért szerettem volna viszonylag nyilvános forumon vallani az érzéseimről...
    Ma beszélgettünk, és sokat ketyegtél bennem, és annyiban foglalnám össze, hogy:

    NAGYON JÓ ANYUKA VAGY!!! Messze jobb, mint amilyennek gondolnak, vagy láttatod magad, és messze jobb, mint amilyennek TE HISZED magad!!!

    Mély meggyőződésem, hogy az, hogy 15 év után most mentél szabadságra egyáltalán nem véletlen. Azt mondod, hogy elfáradtál, de kívülről is látlak, és nem most fáradtál el, hanem úgy 7 éves először igazán, aztán még jobban úgy 3 éve... Csak akkor nem volt megfelelő az időzítés ezért összeszorítottad, amit ilyenkor kell, és kivártad a mostani pillanatot, mikor a gyerekek Apukája BOLDOGAN, és lelkesen tudja átvenni a staféta botot, és nem azért, hogy Te összekapd magad, hanem mert szeretné!!!
    Nem ismerek mást aki ennyire ismerné a gyerekeit, azoknak erősségeit, így támogatná őket, ennyire finom önazonossággal sugározná az értékeket, melyeket át szeretne adni!

    Lehet, eddig nem mondtam, akkor kapjam be, de dicséret helyett eddig azt hittem elég ha 10ből 7x Téged hívlak, ha elakadok, és a másik 3 alkalommal csak azért nem Téged, mert akkor olyan hozzáállású kell, akitől azt kapom, hogy: kalapáld csak el a qva kölköket, meg teher alatt nő a pálma, meg hasonló hülyeségeket...

    Rázz le magadról mindent, ami nem előre visz! Hidd el, hogy megérdemled, hogy ilyen jó a kapcsolatod a kölkekkel, mert megdolgoztatok érte. Ők is, és Te is! És akkora rálátása senkinek sincs az élet szőnyegre,hogy tudja, hogy a mostani fellélegzésnyi távolság mennyi jót vagy hátráltatót hoz, de olyan alapokat tettél már le, hogy megbírkóztok, ha lennének negatívumok. (Amúgy sztem kell függetlenedni, levegőzni, pláne, így, hogy nem sulisok!)

    És Hál Istennek TUDOM, hogy ha újra beakadnék, akkor felzaklathatlak!!! :)
    Csak az iránytűd szerint Bizonyosságtigris Barátném ;P

    VálaszTörlés