Még egyszer a dicséretről - ami nekem hiányzott

Sokat gondolkodtam mostanában a dicséretről, írtam is, olvasgattam is a neten.

Engem gyerekkoromban sokat dicsértek; ez adott is önbizalmat nagyon sok mindenhez, de mostanában a másik oldalt vizsgáltam: mihez nincs elég önbizalmam, miről gondolom azt, hogy azért nem csinálok valamit (jól), mert én nem olyan "típusú" ember vagyok, gyengék a képességeim,  az adott dologhoz.

Kicsit messziről indulok, de gyors leszek! :)
Tavaly szeptemberben írtam egy listát a céljaimról. Mindenféle életterületen kitűztem célokat, és (mivel valahol azt olvastam, hogy jobban hat a tudatalattinkra) úgy írtam le, mintha már megtörtént volna - tehát jelen időben fogalmaztam. Egyik nap a kezembe akadt az a naplóm, amibe leírtam ezeket (naplóm is több van, ahogy blogom is :) ), és meglepődve konstatáltam, hogy a terveim nagy részét valóban megvalósítottam. :)

Volt olyan, amit nem teljesen úgy, vagy nem egészen azt, de jött helyette valami más, ami értékét tekintve ugyanolyan, esetleg jobb is volt, mint az eredeti terv.

Miután kiörömködtem magam saját nagyszerűségemen, megnéztem, hogy mik azok a tervek, amiket nem sikerült megvalósítanom. Ezekből két dolgot sikerült leszűrnöm: az anyagiakkal még mindig hadilábon állok - azaz: nem minden gondolatom tökéletes, ami a pénzzel függ össze. Vagyis: elég mély hiedelmeim vannak még, amik megakadályozzák, hogy valóban úgy éljek, ahogyan szeretnék. A másik, hogy néhány dolgot "elhagytam" félúton. Azaz: a kitartásom hamarabb elfogyott, mint kellett volna.

Mint említettem szerintem sokat dicsértek gyerekkoromban - mondták, hogy okos vagyok, meg azt is, hogy tehetséges vagyok és gyorsan tanulok mozgásos dolgokat. Ezekben a tulajdonságokban, azt hiszem, az átlagnál erősebb önbizalommal rendelkezem, ami nem azt jelenti, hogy tökéletesnek tartom magam, hanem annyit: tisztában vagyok az értékeimmel. De mostanra sikerült a tapasztalataim révén eljutni oda, hogy mindezek semmit nem érnek, ha emellett lustának tartom magam. Ha azt gondolom, hogy nincs bennem szorgalom, céltudatosság, kitartás, akkor a tehetség, meg az intelligencia nem ér semmit.

Ha egy jó adottság nem párosul azzal, hogy fejlődni is akarunk, akkor a kezdeti előny, amit a sorstól kaptunk, hamar semmivé foszlik. Mint bármi, amivel nem foglalkozunk.

Sajnos, minél nagyobb a tehetség, annál később veszi észre az ember, hogy amiben a tehetségéből adódóan, könnyedén mások előtt járt, abban idővel az átlagos adottságúakhoz képest is le fog maradni.


Ezek a gondolatok ebben a bejegyzésemben vannak leírva. A tehetség kibontakozásához kellenek az egyre magasabb kihívások, különben elhervad unalmában.

Onnan folytatnám, hogy meggyőződésem volt sokáig, hogy nem vagyok kitartó, meg szorgalmas.
Egy családtagom még ma is azt gondolja/mondja rólam, hogy lusta vagyok (annyit fejlődtem, hogy már simán visszautasítom, de régebben még azt gondoltam, hogy igaza van.)

A kitartás minden gyerkőcben ott van!

A további életem és a céljaim miatt, meg kellett vizsgálnom, hogy valóban teljesen híján vagyok-e ezeknek a tulajdonságoknak, azaz: nulláról kellene elkezdenem az edzésüket, vagy elhaltnak tűnő csírákat találhatok magamban, amiket csak gondozni kell, és erőre kapnak.

Valóban nincs bennem kitartás?
Valóban nem vagyok céltudatos?

Kerestem az ellenpéldákat, amivel megcáfolom saját magam. Úgy gondoltam, hogy ha találok egy-két példát, ami megcáfolja az eddigi hiedelmemet magammal kapcsolatban, akkor sokkal jobb eséllyel indulok neki a következő évi terveimnek, amihez szükségem van ezekre a tulajdonságokra.

Találtam.
Nem is egyet.
Nem is kettőt.

Nagyon sokszor észre sem vettem, hogy a kitartásom és a szorgalmam, a fegyelmezettségem és a céltudatosságom hozta el a sikert. Sokszor azt gondoltam, hogy mindent a tehetségemnek köszönhetek. Most már látom, hogy nem.

Annyit szeretnék ezzel az írással átadni mindenkinek, aki olvassa, hogy még ha 40 évig is hiszünk valamit magunkról (és mások is rólunk), akkor is érdemes egy alapos felülvizsgálatot tartani, hátha nincs igazunk.
Azt gondolom, mindenkiben megvannak azok a tulajdonságok, amik ahhoz kellenek, hogy életünk olyan legyen, amilyet szeretnénk.

Persze; ettől még nem fogok tudni énekelni - de arra nincs is szükségem a céljaim eléréséhez! :)