2012. február 20., hétfő

Facebook nemzedék...

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan olvastam a napokban egy cikket, ami elgondolkodtatott. Változik a gondolkodásmódunk a digitális kultúra fejlődésétől, "digitális bennszülöttjeink" vannak... Az írásbeliség kialakulásánál is féltek az elbutulástól - a hosszútávú memóriánk teljesítménye csökkent is, hiszen nem kell annyi mindent megjegyeznünk, mint akkoriban, amikor még nem írtak le semmit. Talán pontosodott is a történések rögzítése, nem torzult (hacsak nem direkt torzították el) a családok, népek története, meg annyi minden más. Ha megpróbálom tárgyilagosan szemlélni a folyamatot, akkor láthatóan tényleg csak más lesz a világ, nem feltétlenül rosszabb. :) De be kell, hogy valljam, egy kicsit konzervatív a gondolkodásom ehhez, így azt hiszem, hogy szülőként a gyerekeimnél az a dolgom, hogy a folyamat átmenetét minél jobban elhúzzam, lassítsam. Nem tudnám elfogadni, hogy az ő agyukat már most másképp kell használni, de lehet, hogy evvel pont visszatartom őket a fejlődéstől. Ha belegondolok 60 évvel ezelőtt még a 20-as teljes szorzótáblát kellett megtanulni, nekünk már csak a 10-est, még pár év, és már nem is kell megtanulni, csak azoknak, akik matematikával foglalkoznak. Végül is hol kell a matematika? Mindenki rávágja, hogy a vásárláshoz kell...gondoljuk át: ma már általában sokkal több dolgot veszünk, mint amennyinek az árát még számolgatnánk..., ki nem fizetett még többet, mint kellett volna egy-egy nagyobb bevásárlásnál? Erre nagyrészt utólag jövünk rá, nem ott a boltban, fejszámolóművészként. Lehet, hogy erre tart a világ...mindennek a megszerzése, befogadása sokkal több energiánkat köti le, mint a birtokolt tudás, vagy tárgyak rendszerezése, feldolgozása. Számomra elég gázul hangzik, de csak azért, mert túl gyors a változás, és látjuk, hogy mi megy végbe, tenni ellene azonban nem tudunk...Illetve, talán annyit, amit említettem: a saját gyerekeimnél lassítom avval, hogy olvasásra buzdítom, gondolkodásra késztetem beszélgetésekkel, s talán maradi értékrendemmel sem ártok neki...majd kiderül - leírom, ha már szidnak! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése