A legnagyobb kitalálta, hogy ma ő fog főzni. Eléggé le vagyok robbanva, fáj a fejem - nyilván lázam is van, sose mérem -, ezért a hősies önfeláldozás tőle. Mióta elkezdte - recept keresés, vásárlás, előkészületek; megközelítőleg háromszázszor jött kérdezni. Currys csirkemell, rizs körettel. Lassan már a célegyenesben vagyunk - azt mondta gyors lesz, mert fél óra van írva elkészítési időnek - kb. 2 órája csinálja (jó ebben tényleg benne van minden, leginkább az, amikor nekem kell megnéznem, hogy jó-e úgy az adott fázis elkészítése).
"Kis kockákra vagy csíkokra vágjuk...".
- Anyaaaa, mekkora a kicsi kocka vagy csík?
"kevés olajon megpároljuk..."
- Anyaaaa, mennyi a kevés olaj?
"kicsit megpirítjuk..."
- Anyaaaa, meddig pirítsam?
Minden kezdet nehéz...:)
-A rizst felraktad?
-Nem, azt elfelejtettem...
-Akkor nosza!
-Hogy kell rizst csinálni?
Közben:
-Mennyi idő kell, hogy megpiruljon? A currytől sárga, és nem látom a színét...
Ennél kicsit több kérdés volt, kb. 2/ perc ritmusban.:)
Közben a többiek feljöttek a görkorizásból...
-Anyaaaa, nem veszi fel a görkorivédőt! (az emeleten lakó néninek nem tetszett, hogy a kerekek tönkreteszik a linóleumot, kb 20 éves, ennek megfelelő állapottal - nem a néni, a linóleum :) - csináltam farmer anyagból a kerekekre védőbugyit, avval csattognak a házban)
-Nem vagyok lusta disznó! Ne mondd, hogy lusta disznó vagyok, mert fejbeváglak a görkorival! - közben nyávogás...
Megyek, megnézem az ebédet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése