Költözések

Jó rég írtam...Közben két költözésen vagyunk túl, és a napokban egy harmadik is várható.
Az első szeptemberben volt, mert nyár vége felé elkezdtem aggódni a tél miatt. Nem a hideg, nem a távolság a falutól, hanem az előző tél negatív tapasztalatai miatt. Akkor egyedül voltam 5 gyerkőccel egy tanyán, hol fám nem volt (ex megígérte, hogy majd vág, de ehhez kicsit több időt kellett volna ott töltenie. viszont erre az ígéretre alapozva nem rendeltem, később már pénz sem akadt volna rá.), hol a kazán romlott el (kilyukadt, csöpögött a víz a fára, akármennyit tüzeltem, nem volt meleg a házban. ex januárban kicserélte), hol a kémény dugult el (a vizes fától annyira bekátrányosodott, hogy fel kellett másznom a tetőre egy 5x5 cm-es, 2 méteres staffnival - vagy hogy hívják - , átütni a kátrányrétegen, hogy legalább akkora lyuk legyen a füstnek), hol a kocsi mondta fel a szolgálatot (önindító, szervó-olajcső - szerelő): a gyerekeket nem tudtam hordani, segítséget kérni meg ugye nem szeretek, bár végül kénytelen voltam, mert az edzéseket, amiket tartok, le lehet mondani, de az isi kötelező.
Szóval az idegösszeomlás elkerülése miatt, úgy döntöttem kiveszek egy házat a faluban, az albérleti díj kijön abból, amit benzinre költenék. Szerencsés voltam, mert az ovitól 50 méterre sikerült kivenni a házat, a csajszi egyedül sétált reggel oviba, délben meg jött haza, az iskolások meg együtt bringáztak. :)
Nyugis délelőttök a legkisebbel. :)
Bár volt egy pióca-féle "barátnőm", szintén öt gyerkőc (útban a hatodik), bár tíz évvel fiatalabb nálam, úgy érezte én vagyok a következő megmentője a "közös" sors ürügyén. Sikerült leépítenem, mielőtt jobban kihasznált volna, mint azt saját akaratomból engedni akartam. :)
Kedvesem leköltözött, remek munkát találtunk neki - szar időbeosztás, szar fizetés, szar meló.
Aztán decemberben új hír, lenne munkája Pesten. Megegyeztünk, hogy feljön, egy hónap alatt kiderül okés-e a munka, ha igen, mi is felköltözünk. Okés volt a munkahely, elkezdtem szervezni a költözést...
Volt két albérlet, amik közül csak választanom kellett volna már, de 3-4 nappal a költözés előtt visszamondták, arra hivatkozva, hogy öt gyerkőccel mégsem akarják kiadni nekünk. No comment...
Anyukám felajánlotta, hogy menjünk hozzá, amíg nem találunk mást. Nem igazán tartottam jó ötletnek, ismerem magam,meg anyumat is. Imádom, de több, mint 15 éve nem laktunk együtt, és ez nem véletlen. Aztán mégis...szerencsére, mivel Kedvesemnek mégsem jött be a munkahely, illetve a főnöke...Kellemes hónap várt ránk, a fizetésének csak egy részét kapta meg, új meló sehol, én meg rohangálok egész nap, hogy intézzem a hivatalos ügyeket, suli, ideiglenes lakcím, tankönyvek, ovi, stb.

Anyuval viszont az általam vártnál sokkal jobban kijövünk! :) Örök hálám neki, hihetetlenül toleráns...van mit elviselni a gyerekekkel, meg én sem mindig vagyok kellemes társaság, Kedves meg alapból pokróc néha, de azért javul. :) Senkinek sem könnyű ez a helyzet, de egész jól sikerül megoldani.
És a fény az alagút végén: találtunk végre egy albérletet, ahova mehetünk 5 gyerekkel is! :) Nem nagy, de legalább marad kajára is a fizuból, amit Kedves kap az új munkahelyén - időközben talált munkát.

Az albérletbe költözés csúszik, de lehet, hogy két nap múlva már ott leszünk! :)
Kezdem kicsit szilárdabbnak érezni a talajt a lábam alatt, már csak valami munka kellene nekem is...sajna, edzősködni még nem tudtam elkezdeni, pedig szeretnék! :)
Így viszont van időm tervezgetni, berendezni a lakást, pakolgatni. :)

Remélem, sikerül majd ide is gyakrabban írnom, addig is: üdv mindenkinek, aki idetévedt!