Pozitív pszichológia mindenkinek III. - arany középút, hogyan segítenek vágyak, a tettek

   A következő kép egyszerű és eléggé kötődik az előadás címeként feltett kérdéshez, miszerint; „Mire használhatjuk a gombokat?”. Amiért az egyszerűsége ellenére mégis bemutatom, az inkább a hozzá fűzhető további elméletek – amelyek az eddig és most leírtak gyakorlatba való átültetését segítik.

   Nos, az ábra:

  Mint látjuk, egy négylyukú gombként van ábrázolva a flow ábra lényege: az életben akkor leszünk „felül”, ha vannak vágyaink és teszünk is értük. Ha lehúz minket a tervtelenség, vagy a céltalanság, akkor gyártsunk terveket és keressünk célokat.  A tervezésnél fontos, hogy jól válasszuk meg a lépések nagyságát; ha túl nagy a lépték, akkor könnyebben elbizonytalanodunk, feladjuk terveink megvalósítását, ha túl kicsi, akkor monotónia léphet fel, ami unalmat okozhat. A flow ábra alapján a motivációról sokat lehetne írni, erre ez alkalommal nem térnék ki, csak annyit írnék most, hogy ki kell tapasztalni, hogy önmagunknál és az általunk motiválni kívánt embereknél (gyerekek, tanítványok, beosztottak) mikor, milyen távolságra lévő célt tűzzünk ki elérendőként, mekkorák legyenek a tervezett lépések.  Tudatossággal, odafigyeléssel egyre nagyobb rutinra lehet szert tenni a megfelelő motiváció kiválasztásában, amivel segíthetjük flow élmények átélését is.
  Most kicsit visszatérve az ábrához, egyszerűségét kihasználva szeretném leírni egy számomra fontos felismerést az arany középútról. Amikor második erősen próba jellegű előadás-féleségemet tartottam családi körben, akkor apukám megjegyezte, hogy ábrának elég lenne egy koordináta-rendszer, tengely megnevezésekkel, mindenféle felesleges töltelék, magyarázat nélkül. Neki bizonyára igen, és én is hajlok az egyszerűsítés felé, de én azért szeretem, ha egy ábra nem csak a legszükségesebbeket tartalmazza, hanem bár elég minimál stílusban, de valamivel többet is. :) Tehát a legtöbb ábrám, nem a végletekig leegyszerűsített.    DE, az arany középútról szeretnék írni...
Azzal kezdeném, hogy én sokáig úgy képzeltem el az arany középutat, mint azt a bizonyos lovat, aminek egyik majd másik oldalán leesve, végül csak sikerül középre, jól felülni.

Csíkszentmihályi Mihály

Az eredeti flow ábrán (ami az előző bejegyzésem flow ábrájának ötletét is adta ) két tengelyt találhatunk: a kihívások és a képességek szintjét jelölik. A további flow könyvek alapján úgy gondolom, hogy némi elméleti tudás hátterével már valóban elég csak a két tengelyt megadni, ahhoz, hogy segítségükkel az arany középutat megkereshessük/megtalálhassuk. De ez az arany középút, ami flowt eredményezhet, illetve kicsit tágabban értelmezve céljaink eléréséhez a leghatékonyabb utat mutatja, nem két ellentétes véglet között található, hanem két egymással 90 fokot bezáró vektort jelent, amik együttes segítségével jutunk előre. Tehát nem egy húzóerőt kell keresnünk különböző terveink megvalósításához, hanem két egymást kiegészítő, egymást erősítő tulajdonságot/motiváló tényezőt.
   Hasonlóan, két tengellyel megadható az iskolai mércével és optimizmus szempontjából mért (jól tanuló, kiegyensúlyozott <=> gyenge tanuló, depresszív tünetekkel ) gyermek családi hátterének két jellemzője: családi támogatás és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások nagysága. Ha mindkettő magas szintű, akkor optimista, iskolában jól teljesítő gyermek az eredmény, ha mindkettő alacsony, akkor bukdácsolás és antiszociális viselkedés a jellemző. Természetesen az általam említett példák a végleteket ábrázolják, és vannak kivételek. Ez a fajta komplexitás - amit ugyancsak két-tengelyes koordináta rendszerrel lehet ábrázolni - , a kutatások alapján a család hatékonyságában is megjelenik: a két tengely: az integráltság és a differenciálódás. Az integráltság a családtagok összetartozását jelenti, ami biztonság érzetet ad, a stabilitást segíti elő; a differenciáltság pedig a fejlődésre, változásra való hajlamot jelenti. A valahova tartozás igénye, és az ezzel egy-időben jelenlévő egyediség iránti vágy is ezt a dialektikus kettősséget jeleníti meg. Ha közelebbről szemügyre vesszük tapasztalatainkat, akkor észrevehetjük, hog sokszor két látszólag ellentétes irány is segítheti személyes fejlődésünket, céljaink elérését... ezek a felismerések hozzásegíthetnek mindenkit ahhoz, hogy megtalálva az arany középutat harmonikus egyensúlyban támogasson minket a látszólag két különböző irányú erő.
   Hasonló, ellentétesnek tűnő, ám külön külön is előre vivő párosítás nagyon sok van, jellemzőjük, hogy az egyik kizárólagos jelenléte módosítja az elérhető célt. (Pl.: szülői magas elvárások jó eredményeket vetítenek előre, de megfelelő támogató háttér nélkül csökken az optimizmusra való hajlam, egy céltudatos ám nem harmonikus személyiség az eredmény; ugyanakkor egy erősen támogató családi háttér, elvárások nélkül egy kiegyensúlyozott, de képességeit teljesen kihasználni nem tudó felnőttet eredményezhet.) Az elvárásokat természetesen mindig a gyermek (beosztott, tanítvány) képességeihez kell igazítani, hiszen a túlzott elvárások frusztrációt okoznak, az alacsonyra tett lécnek viszont nincs motiváló ereje.

   Ha sikerült érthetően leírnom, hogy mit is értek én "arany középút"-on mostanában, akkor annyit még hozzá kell tennem, hogy természetesen ez az út elég széles ahhoz, hogy hol egyik, hol másik irányba "kilengjünk", az az: elég nagy szabadságot ad a hogyan kivitelezéséhez. :) Értem ezalatt, hogy nem baj, ha néha engedékenyebbek vagyunk a gyermekünkkel, és az sem baj, ha néha túlzottan szigorúak - a sávtartásra azért figyeljünk! ;) - mindkettő közelebb visz a céljainkhoz, csak hosszútávú egyensúlyra kell törekedni. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy melyik erő milyen irányba visz, így tudatosan irányíthatjuk mindkét hajtóerőt. Ez a gyakorlatban némi következetlenséget is jelenthet - mondjuk gyereknevelésben (hiszen néha akár csökkenhet is az elvárások szintje, ha épp mondjuk vigasztaljuk a gyereket egy rosszabb jegy miatt), de ha mindig figyelünk gyermekünk reakcióira, akkor ez a látszólagos következetlenség hosszútávon segít az optimális fejlődésben. Néha "hibáznunk" kell, hogy jó maradjon az irány! Vagyis; nem kell mindig előre, egy-irányba menni, mert az esetleg megakadályozza, hogy a másik erő is hatni tudjon. Valahogy úgy, mint ahogy a negatív érzésekre is épp annyira szükségünk van evolúciós szempontból, mint a pozitív érzésekre. Erről majd legközelebb bővebben írok. :)
   Bocs, ha nagyon kusza lett, alkalomadtán lehet, hogy javítom majd. :)


A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készítésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzői jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell említenie. Köszönöm! :)