Ma megnéztem a blog statisztikáját, és két dolgot találtam, ami fura volt. Az egyik egy "keress pénzt a blogolással" külföldi oldal, ahonnan viszonylag sok blognézőm származott, a másik furaság pedig a kulcsszavas kereséseknél volt: a címben szereplő 4 szó (+1 névelő) alapján talált rám egy látogató. :)
Az első valamiféle reklámfogásként - nyilván nem engem reklámoz, hanem saját magát - betette a blogom linkjét az általa kedveltek közé, ezért 14, valószínűleg nem magyar nyelvű látogatóm is volt pluszban (hű, de jó! :D). A "vasrag...": egyszerűen csak vicces, hogy e négy szó alapján a blogom egyik bejegyzése az első, amit kidob a google. :)
Amiről igazából írni szeretnék, az bár kapcsolódik ezekhez a dolgokhoz, de csak az apropó szempontjából. A fent leírtaknak szerintem semmiféle hasznos hírértéke nincs, mégis rászántam 10-15 percet az éltemből (ha rosszul tippeltem, akkor többet is).
Vajon miért?
Vajon miért?
Az internet "beszippantó" hatását mindenki tapasztalhatja, egyszerűen másképp múlik az idő, ha net előtt ülünk, hasalunk, állunk. Ez a számítógépekre is igaz, vagy laptopokra, vagy tabletekre, pláne okostelefonokra. Ezt a beszippantást hívom időcsapdának, egészen pontosan negatív időcsapdának. Hogy lehet egy csapda, ami beszippant pozitív? Erre Csíkszentmihályi Mihály Flow-ja a válaszom. Amikor az életminőséget javító dolgot tesz az ember úgy, hogy közben nem érzi az idő múlását, illetve vagy felgyorsultnak, vagy lelassultnak fogalmazza meg utólag, ha flow-t tapasztal az ember, akkor az időcsapda pozitív, mert nem elvesz az életünkből (persze, időt, igen), hanem hozzáad valami hasznosat, lényegeset. A pozitív időcsapdákkal semmi baj nincs, akár egy jó beszélgetés, akár egy sportélmény, akár munka közben éljük át, hiszen olyan élményt ad, ami a ráfordított idő sokszorosát is megéri, olyannyira, hogy újra és újra át akarjuk élni magát a flowt. Mert az ember boldog közben, függetlenül az elért sikertől, fizetségtől, mások véleményétől. Akit érdekel a téma, azoknak ajánlok még Csíkszentmihályitól egy érdekes élőadás is a flowról itt.
Én most visszatérnék a "negatív időcsapdámhoz", mert minél több emberben tudatosul, hogy ez mennyire káros lehet, annál több ember tudja majd a pszichikus és fizikai energiáját arra fordítani, hogy javítson az életén, se ez hosszútávon nem csak az egyes embereken életén javíthat, hanem ... (nem írom le, mert ez már utópiába hajlana. :) ) A legnagyobb időcsapdába kerülésünket előidéző dolgok pl.: tévé (nálunk kizárva, mert nincs), internet (én is ráragadok, lásd "vasrag...", meg egy rakás egyéb haszontalan dolog). Nem gondolom, hogy ne lehetne az internetet úgy használni, hogy az ne ilyen legyen, de valljuk be magunknak, ha épp csak szörfözünk, és ne gondoljuk azt, hogy ez bármire is jó. Még kikapcsolódni sem, éppúgy, ahogy a munka utáni tévézés sem kikapcsol, csak éppen megakadályozza, hogy valami olyasmit tegyünk, ami tényleg hasznunkra válik. Nem elég tudnunk általánosságban, hogy vannak beszippantó dolgok, minden tevékenységünket nagyító alatt kell megvizsgálnunk, hogy miért is csináljuk. Legalábbis, ha azt a célt tűzzük ki, hogy boldogabban szeretnénk élni, vagyis értékesebb életet szeretnénk. Ez eleinte leszűkíti az ember cselekvéskörét, de ha egyre gyakrabban éljük át a flowt, akkor képesek leszünk minden cselekvésünket ezzel az összpontosítással, ezzel a koncentrált figyelemmel, teljes ottléttel tenni. Azokkal a dolgokkal kell gyakorolni a flowt, amikben egyébként is tapasztalni szoktuk. Maga a flow élmény nem ritkaság, szinte minden ember át szokta élni, amikor különösen jól érzi magát. Hozzátenném: mindenféle szer nélkül (azaz alkohol és drog nélkül), mert az megint csak tévútra vinne minket, és negatív időcsapdában lennénk általuk. A válogatáshoz nagy előny, ha önismerettel rendelkezünk, és őszinték tudunk lenni magunkkal, nem csak a hétköznapi értelemben, hanem mindig kekeckedve, kételkedve kutatva cselekedeteink rugóit, egészen addig, amíg szokásunkká nem válik ez a fajta önkritika/önellenőrzés.
Nem könnyű, olyan tudatosságot kíván, ami sokunkban nincs meg, de fejleszthető, s maga az élmény a bizonyíték arra, hogy megéri. Ki ne akarna egy egész életet úgy leélni, hogy értékes és boldog az élete?
Én most visszatérnék a "negatív időcsapdámhoz", mert minél több emberben tudatosul, hogy ez mennyire káros lehet, annál több ember tudja majd a pszichikus és fizikai energiáját arra fordítani, hogy javítson az életén, se ez hosszútávon nem csak az egyes embereken életén javíthat, hanem ... (nem írom le, mert ez már utópiába hajlana. :) ) A legnagyobb időcsapdába kerülésünket előidéző dolgok pl.: tévé (nálunk kizárva, mert nincs), internet (én is ráragadok, lásd "vasrag...", meg egy rakás egyéb haszontalan dolog). Nem gondolom, hogy ne lehetne az internetet úgy használni, hogy az ne ilyen legyen, de valljuk be magunknak, ha épp csak szörfözünk, és ne gondoljuk azt, hogy ez bármire is jó. Még kikapcsolódni sem, éppúgy, ahogy a munka utáni tévézés sem kikapcsol, csak éppen megakadályozza, hogy valami olyasmit tegyünk, ami tényleg hasznunkra válik. Nem elég tudnunk általánosságban, hogy vannak beszippantó dolgok, minden tevékenységünket nagyító alatt kell megvizsgálnunk, hogy miért is csináljuk. Legalábbis, ha azt a célt tűzzük ki, hogy boldogabban szeretnénk élni, vagyis értékesebb életet szeretnénk. Ez eleinte leszűkíti az ember cselekvéskörét, de ha egyre gyakrabban éljük át a flowt, akkor képesek leszünk minden cselekvésünket ezzel az összpontosítással, ezzel a koncentrált figyelemmel, teljes ottléttel tenni. Azokkal a dolgokkal kell gyakorolni a flowt, amikben egyébként is tapasztalni szoktuk. Maga a flow élmény nem ritkaság, szinte minden ember át szokta élni, amikor különösen jól érzi magát. Hozzátenném: mindenféle szer nélkül (azaz alkohol és drog nélkül), mert az megint csak tévútra vinne minket, és negatív időcsapdában lennénk általuk. A válogatáshoz nagy előny, ha önismerettel rendelkezünk, és őszinték tudunk lenni magunkkal, nem csak a hétköznapi értelemben, hanem mindig kekeckedve, kételkedve kutatva cselekedeteink rugóit, egészen addig, amíg szokásunkká nem válik ez a fajta önkritika/önellenőrzés.
Nem könnyű, olyan tudatosságot kíván, ami sokunkban nincs meg, de fejleszthető, s maga az élmény a bizonyíték arra, hogy megéri. Ki ne akarna egy egész életet úgy leélni, hogy értékes és boldog az élete?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése