Gondolkodtam, miért szeretlek, mit adsz nekem, miért jó nekem, hogy ismerlek.
Persze, elemzek, hiszen ismersz... :)
...mert sok mindenben hasonlóak vagyunk
...mert sok mindenben különbözünk
...mert sok mindenről ugyanaz a véleményünk, sok mindenről meg nem
...mert okos vagy, mert érzel, mert tudatos vagy, mert jó vagy, mert nyitott vagy, mert toleráns vagy
...mert szereted a szabályokat és szereted megszegni is, ha nincs értelmük
...mert régóta életem része vagy, mert nem vagy unalmas
...mert nem változtál, de sokat tanultál
...mert egyszerűbben látod a dolgokat, néha meg bonyolultabban, mint én
Mert ha egyedül érzem magam, akkor átölelsz, mint egy édesanya, mert ha kicsi vagy és szomorú, átölelsz, mintha a lányom lennél, mert sokszor jó tanácsokat adsz, mint egy bölcs nővér, sokszor tanácsot kérsz, mint egy engem csodáló hugica, mert sokszor tanítasz valamit, úgy, hogy meg is értsem, mert sokszor érezhetem magam úgy, mintha tanulnál tőlem...
Nem tudom, hogy hiszek-e benne, de:
Mintha annyi életen át, annyiféle kapcsolat lett volna köztünk már...
Mintha annyi minden összekötne...
Mintha sok mindent megéltünk volna már együtt...
Mintha azért találkoztunk volna, hogy sokféleképpen segítsük egymást ebben az életben.
Hálás vagyok, hogy találkoztunk, hálás vagyok, hogy vagy nekem!
